Főmenü megnyitása

Módosítások

a
dátum jav. AWB (8350)
A [[18. század]] végétől kezdve a [[magyarországi szlovének]] papsága különféle tudományos jellegű értekezésekben, tanulmányokban kezdett foglalkozni a [[Muraszombat]], [[Alsólendva]] és [[Szentgotthárd]] vidékén élő vendekkel. Mivel a németek ''windisch''-nek nevezték a nemzetiséget (ebből származik a vend név) ez alapján vezették vissza a vendek őseit a vandálokig a névhasonlóság alapján. Köztük volt [[Kossics József]], akinek családja horvát eredetű. Vagy nyolc évvel Kossics születése előtt [[1780]] [[Rát Mátyás]] felvetette, hogy a vendeknek nem lehet közük a vandálokhoz, mert a nyelvük elég közel áll a [[horvát nyelv|horváthoz]]. Maga Kossics is leírja, hogy magukat a vendek ''slovenci'' névvel illetik.
 
A nyelvészet és a történettudomány ma is vitatkozik a kérdés felett, de ezek mellett politikai szándékokkal is számolni kell, amely a [[19. század|19.]]-[[20. század]]ban állandó befolyásolni akarta a tudományt és az embereket.
 
Kossics kortársa [[Bitnitz Lajos]] teszi azt a megállapítást, hogy semmi köze sem lehet a vendeknek a vandálokhoz. Ez a népcsoport ugyanúgy a szlovén nép részét képezi. Csakhamar a vend nem szlovén kérdés újabb elképzelést kapott később, amely a politikai eszközzé vált.
Hogy ne lett volna kapcsolatok a vendek és a szlovének között, annak ellenkezőjét a mostani kutatások is bizonyítják. Tulajdonképpen nem olyan méretű kapcsolataik voltak a Habsburg fennhatóság alatt élő szlovénokkal, hogy azzal például a szlovén irodalmi nyelvet is átlehessen venni. Jóllehet Muraszombaton át kereskedelmi útvonal haladt Stájerországba, de figyelembe kell venni, hogy a Vendvidék korlátozottan művelhető földje, s rossz táji adottságai okán nem számíthatott arra, hogy bármilyen szempontból komolyan kiaknázhatják, így a lakossága többségében szegény paraszt maradt, nem alakult ki erős polgárság, vagy nemesség. A Mura is nehezen járható vízi útvonal volt, ami tovább növelte az elszigeteltséget. Viszont Mura másik oldalán fekvő [[Prlekija]] tájjal nagyobb fokú kapcsolat lehetett, mivel a vend nyelv és Prlekija nyelvjárása rendkívül hasonló.
 
Az elméletet hangoztatók között viszonylag kevés a képzett kutató, sőt ezek többnyire nem is beszélnek egy szláv nyelvet sem, így akik más nem délszláv nyelvekkel akarják rokonítani a vendet, azok többnyire ismeretek hiányában képtelenek hasonlóságot kimutatni pl. a nyugati szláv nyelvek és a vend között. A bizonyítékaik is rendszerint nem elég meggyőző érvek, mert vagy elavultak (sokan például [[18. század|18.]]-[[19. század]]i forrásokat használnak, amikor még a modern nyelvészet nem is létezett), vagy hamisítottak (pl. Mikola Sándor elméletei). A kijelentéseiket is általában revízió-pártiság, szlovén-ellenesség, délszláv-ellenesség, jugoszláv-ellenesség, vagy nacionalizmus hatja át. Sokan kommunista-ellenesség (Tito-gyűlölet) elve miatt hangoztatják a vend-szlovén összeegyeztethetetlenséget, így a magyarországi szlovén önkormányzati vezetőket is titoistáknak kiáltják ki.
 
==A vend kérdés a politikai szolgálatában==
 
=== A Mikola Sándor-féle propaganda ===
[[Mikola Sándor]] matematika-fizika tanár kidolgozta, egy orosz nyelvész elképzelései nyomán a vend-kelta azonosságot, amelyet ''A vendség múltja és jelene'' c. brossúrában ismertetett (az ókorban [[Európa]] nagy részén éltek venedi, veneti nevű népek, akiknek pontos származása ma sem tisztázott, s nevükre vezethető vissza a vend és windisch szavak). A vendek ezek szerint kelták, csak elszlávosodtak a [[7. század|7.]]-[[8. század]]ban. Mikola a saját anyanyelvén kívül más szláv nyelvet nem beszélt és nyelvészettel sem foglalkozott. A legfőbb érve a vendek kelta mivolta mellett, hogy a vend nyelv használja az ü és ö hangok. A mai nyelvészeti ismeretek tekintetében Mikola és az orosz nyelvész állítása teljességgel tarthatatlan, mert a prlekijai nyelvjárásban és a venddel szintén rokon több stájer-szlovén tájszólásban jelen vannak ezek a hangok, sőt nyomokban a [[karintia]]i nyelvjárás és a réziai is használja. Forrása volt még [[Csaplovics János]] munkája ''Coraten und Wenden'' ''(Horvátok és vendek)'' című munkája ([[1829]]), amely egy önálló szláv nyelvet látott a vendben, s szerinte nem azonosítható semelyik délszláv néppel. Csaplovics a [[19. század]]ban élt, akkoriban a tudomány a magyarokat is a hunokkal azonosította, illetve a magyar nyelvet a német nyelvből származtatta az egyes átvett szavak nyomán. Mikola teljesen logikátlan alapon próbálja még a brossúrában alátámasztani a vendek kelta származását: egyszerűen abból indul ki, hogy az embereknek vendeknek vallják magukat és ezzel egy csapásra rokoníthatóak lennének a veneti népekkel. Ami szintén aláássa ezt az állítást, hogy a veneti népek nem mindegyike volt kelta a tudomány mai álláspontja szerint, sőt nem álltak mind rokonságban egymással.
 
Az Amerikába kitelepült [[magyarországi szlovének|magyarországi szlovénok]] az amerikai liberális szellem jegyében elítélték a nacionalista jellegű [[Jugoszlávia|jugoszláv királyság]]ot és elhatárolódtak mind az államot támogató vendvidékiektől és a többi szlovéntól is. Ez önmagában nem lehet bizonyíték, de Mikolának ez is ürügye volt a vendek és a szlovénok közti nyelvi és származási ''„szakadék”'' szélesítésére. Erre már csak az is rácáfol, hogy a [[pennsylvania]]i szlovének ''Amerikanszki Szlovencov Glász'' néven lapot is vezettek vendül, amelyben szlovéneknek vallották magukat és nem vendnek, de maga a lap teljesen liberális, nacionalizmus-ellenes újság volt.
Mikola a szerint a ''slovenski'' elnevezés nem azonosítja még a vendeket a szlovénekkel. Ekkor is logikát nélkülöző érvelés mentén halad, arra hivatkozva, hogy az emberek anyanyelvükön ''slovenski'' titulust használnak, de mert magukat magyarul ''vend''-nek mondják, az pedig nem azonos a magyar nyelvű ''szlovén'' elnevezéssel, így a ''slovenski'' önmeghatározás sem lehet azonos a ''szlovén'' névvel. A lakosságnak csak töredéke vallotta magát vendnek, még a magyarul beszélők között is, Mikola ezzel szemben váltig állítja, hogy a Vendvidéken élők kivétel nélkül vendnek vallják magukat és mindannyian magyarul beszélnek. A korabeli feljegyzések szerint az [[1907]]-es színmagyar oktatást elrendelő törvényt követően is a fiatalabb generáció is kevésbé beszélte a magyar nyelvet, így nem vallhatták magukat vendeknek. A népszámlálási adatok a lakosság vendként tűntetik fel, amely úgyszintén nem ad semmilyen tény, minek folytán az akkori hivatalos magyar nemzetiségi politika ezt a nemzetiséget vendnek nyilvánította és hivatalosan tagadta, hogy szlovén lenne.
 
Mikola sokszor egymásnak ellentmondó dolgokat is állított, mert noha vend nemzetről beszélt, de a vend nemzettudat létét is tagadta. Idővel megváltoztatta állításait és kijelentette, hogy a vendek a magyarokkal keveredtek, gyakorlatilag szláv magyarok, akiknek magyarosodniuk is kell. Ilyen és hasonló ellentmondásai közé tartozik ''A vendség múltja és jelene'' brossúrában, hogy bár a vendek eredetét a [[7. század|7.]]-[[8. század]]ra teszi, ámde mégis azon a véleményen van, hogy a késő középkorban telepítették be őket a Mura és Rába közi vidékre a Bánffy és Batthyány családok: egyszerre állít olyasmit, hogy ősi népcsoportról ír, amely a honfoglalás előtt jelen volt, és azt, hogy csak jóval a honfoglalás után, tudatos telepítés útján kerültek be. A magyarokkal való keveredést azzal igyekszik alátámasztani, hogy a magyarosítást megelezően voltak más települések is a vidéken, amelyek magyar nevet viseltek, s nem változtatták meg azt utóbb, ilyen Hidegkút ([[Vashidegkút]]), vagy a már elpusztult Váralja, amelyek véleménye szerint önmagukban azt a tényt bizonyítják, hogy magyar lakosú falvak voltak. A magyar nevek nem bizonyíthatják ezt a tézist, mert utóbb feltárt feljegyzések szerint Hidegkút és Váralja is szlávoktól lakott települések voltak. Mikola szerint azonban a korabeli magyar krónikák nem jegyzik fel a szláv neveket, ezért nem minősülnek ezek szláv településeknek, azonban köztudott, hogy a krónikák ritkán foglalkoztak a nevek más nyelven történő feljegyzésével, illetve a külföldi krónikák is gyakorta magyar települések neveit nem a saját nevükön jegyezték, így nem állítható az, hogy akkor azok a települések így ne lennének magyar nemzetiségűek.
 
Mindezen fenntartásai mellett tehát görcsösen kardoskodott amellett, hogy a vendség Magyarországhoz kell, hogy tartozzék. Felterjesztette mindezeket a [[Egyesült Királyság|brit]] és [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] hatalmakhoz és ott is világosan kifejtette, hogy semmilyen tekintetben nincs köze az [[szlovén nyelv|irodalmi szlovénhoz]] a vendnek. Mikolát viszont nem vették komolyan, nem amiatt, mert az elméleteit helytelenítették, hanem mert a határrendezés már korábban el lett döntve.
* Lukács István: A vend kérdés, [[Budapest]] [[1996]].
 
{{DEFAULTSORT:Vendkerdes}}
[[Kategória:Magyarországi szlovének]]
 
131 862

szerkesztés