Wikipédia

„V. Károly német-római császár” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
botok
159 780 szerkesztés
a r2.7.3) (Bot: következő hozzáadása: af:Keiser Karel V
56. sor:
 
== 1516–1529 ==
[[III. Ferdinánd aragóniai király|Nagyapja]] 1516-os halála után Károlyra szállt a [[kasztília]]i és [[aragónia]]i trón, amihez ekkoriban már Nápoly is hozzátartozott. A spanyolul nem tudó ifjú királyt ellenségesen fogadták a spanyol rendek, és ezen a helyzeten csak rontott, hogy flamand tanácsadók vették körül. Kasztíliában csak anyja társuralkodójaként fogadták el, annak haláláig, 1555-ig, holott Johanna elmebeteg volt. Aragóniában azzal a feltétellel koronázták meg, hogy elfogadja az aragón törvényeket és szokásokat. Ezek közül a legfontosabb, hogy az aragón adókat nem használhatta fel külföldön. Ezért Károly ezek után főképp Kasztíliára támaszkodott. Noha Spanyolország lett a birodalmának a magja, soha nem asszimilálódott teljesen és különösen uralkodásának kezdetén idegennek tekintették. A [[cortes]]-zel (spanyol rendekkel) már 1517-ben összetűzésbe került, mikor azok követelték az adók csökkentését, és a flamand tanácsosok eltávolítását, amit Károly természetesen nem teljesített. Ezek után a gyűlés csak nagy nehézségek árán szavazta a pénzt 1519-ben a császárrá választása érdekében.
 
1519. január 12-én meghalt Károly nagyapja, I. (Habsburg) Miksa német-római császár, ezért császárválasztásra került sor. A német fejedelmek drágán szabták meg voksaik árát. Károlynak szerény ellenfele akadt [[III. Frigyes szász választófejedelem|Bölcs Frigyes]] szász választófejedelem, [[II. Lajos magyar király|II. Lajos]] [[Magyarország uralkodóinak listája|magyar király]] és [[VIII. Henrik angol király]], és egy veszélyes ellenfél, [[I. Ferenc francia király]] személyében. A hatalmas összeget végül Károlynak sikerült előteremtenie egyrészt spanyol pénzből, másrészt a Fuggerek és Welserek kölcsönéből. Azonban így is hatalmas engedményeket kellett tennie a német fejedelmeknek: kötelezte rá magát, hogy a rendek nélkül fontos döntést nem hoz, idegenekkel nem töltet be hivatalt a birodalomban, és birodalmi csapatokat a birodalom határain kívül nem vet be. A császári cím azonban nem érte meg Károlynak a befektetett pénzt: rögtön a nyakába zúdultak a kor égető problémái. Először a reformáció terjedése, aztán a birodalmi nemesek, majd a parasztság felkelése. 1521-ben ráadásul a franciákkal kiújult az itáliai háború.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/V._Károly_német-római_császár”