„Igazság (filozófia)” változatai közötti eltérés

a (r2.7.3) (Bot: következő hozzáadása: af:Waarheid)
A relatív, vagyis viszonylagos igazságok olyan kijelentések vagy állítások, melyek igaz volta valamilyen viszonyítási alap, mint egy szabvány, vagy egyezmény függvénye. Például az, hogy én az oszlop jobb vagy bal oldalán állok-e attól függ, hogy a megfigyelő hol áll. Általában véve az állítás hivatkozási alapja, a hivatkozó saját kultúrájából adódó szabvány, szokás, vagy világnézet. A [[relativizmus]] tanítása szerint egy adott gondolattartományban lévő ''minden'' igazság ilyen jellegű, és így az, hogy mi igaz, attól függ, hogy a kérdés melyik kultúrában, korban és helyen vetődik fel. Ez érvelés logikai szerkezetét az un. relativista megtévesztés taglalja. Erkölcsi relativizmusnak nevezik azt a nézetet, mely szerint az erkölcsi igazságokat a társadalom szabja meg.
 
Az abszolút igazságok viszont olyan kijelentések és állítások, melyek minden kultúrában és korban igaznak bizonyulnak. Az [[abszolutizmus (filozófia)|abszolutizmus]] tanítása szerint egy adott gondolattartományban lévő ''minden'' állítás és kijelentés vagy abszolút igaz, vagy abszolút hamis helytől, kortól és kultúrától függetlenül. A posztmodernista világunkban az abszolút igazság haldoklik, s csak néhány filozófus -mint például [[Herman Dooyeweerd]] (1894–1977)- főleg a vallás és kapcsolódó erkölcsi oldalról próbálják életben tartani. Azt mondják: “''Hitünk szerint a lelki igazságok abszolútak, de ez igazságoknak az alkalmazása a hirdetésének és gyakorlatának korát, helyét és körülményeit tükrözik…''” '''[[Filozófia|Filozófiában]]''' az abszolút igazság általában a lényegit különbözteti meg a felszínestől, azaz Plató fogalmát használva az Ideálist az Valóságostól (amit Plátó az Ideális árnyékának tekintett). '''[[Vallás]]os''' csoportokban ez a kifejezés az adott hit, vagy hitrendszer tekintélyatekintélye forrásának tekintik, mint például ahogy a keresztények a Bibliát annak tekintik. '''[[Tudomány]]ban''' a relativitás elmeletelmélet és a kvantum mechanika tette kérdésessé egy abszolút valóság létezését, s bár a fizikai világunkról szerzett ismert tények egy egységesítő elméletbe való összekapcsolására tett próbálkozások (mint például a [[húrelmélet]]) ez ismerethalmaz abszolút igazságának felfedezésére tett erőfeszítésnek tekinthetők. '''[[Matematika|Matematikában]]''' ugyanakkor bizonyítottan léteznek abszolút igazságok. Ilyenek az axiómák és a matematika alapelvei, mint például az egyesítés elve. '''[[Logika|Logikában]]''' a matematikában is alkalmazott bizonyítási stratégia a ''reductio ad absurdum'' használják ilyen igazságok létének bizonyítására. Eszerint, ha egy kijelentés tagadása ellentmondáshoz vezet, akkor az eredeti állítás igaznak bizonyul. Például mondjuk, hogy “''Az abszolút igazság létezik''”. Ha feltételezzük azt, hogy ennek ellentéte, tehát hogy „''Abszolút igazság nem létezik''”, feltétel nélkül, minden esetben általánosan igaz, akkor -a definíció alapján is- ez egy abszolút igazság lenne, mely önmagának ellentmond, tehát az eredeti állítás igaz. Megjegyzendő azonban, hogy ez a bizonyítás, csupán önmagára vonatkozik, s nem alkalmazható Isten, pokol, vagy más galaxisokról származó kis zöld lények létének igazolására, vagy még minden állítás igazságértékének megállapítására sem. [[Kurt Gödel]] 1931-ben kimutatta, hogy vannak olyan logikai kijelentések, melyek igazsága nem meghatározható. ''(Mindezek ellenére meg kell említenünk azokat a filozófiatanárokat, akik meggyőződéssel tanítják tanítványaiknak hogy “Senkinek a véleménye nem jobb másokénál…az értékek és igazságok egyenrangúak. Mindenki nézőpontja ugyanannyira érvényes, mint mindenki másé…Mindannyiunknak saját igazunk van.”. És akkor elmennek és osztályozzák a dolgozatainkat.?!)''
 
== Kifejezések ==
Névtelen felhasználó