„VIII. Ptolemaiosz” változatai közötti eltérés

a
Bottal végzett egyértelműsítés: Ciprus –> Ciprus (sziget)
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Ciprus –> Ciprus (sziget))
Atyja [[I. e. 180|Kr. e. 180]]-as halála után fivére, [[VI. Ptolemaiosz ptolemaida király|VI. Ptolemaiosz]] örökölte az egyiptomi trónt. Öccse először a [[I. e. 170|Kr. e. 170]]-ben kitörő [[VI. szíriai háború]]ban hallatott magáról. Amikor [[IV. Antiokhosz szeleukida uralkodó|IV. Antiokhosz Epiphanész]], a [[Szeleukida Birodalom]] királya elfoglalta Memphiszt, és befolyása alá vonta VI. Ptolemaioszt, [[Alexandria|Alexandriában]] tartózkódó öccse a vereségen felháborodott helyiek támogatásával nyomban uralkodóvá és ''Euergetésszé'' („Jótevő”) nyilvánította magát. (Az első e néven uralkodó Ptolemaiosz [[III. Ptolemaiosz ptolemaida király|III. Ptolemaiosz]] volt, VI. és VIII. Ptolemaiosz dédapja.) Antiokhosz sikertelenül ostromolta meg Alexandriában, ráadásul a [[Római Köztársaság]] közbenjárására történt kivonulása után a két fivér azonnal megbékélt. Antiokhosz következő ostromát már társuralkodókként állták ki Alexandriában. Ezúttal is a rómaiak fenyegető fellépése mentette meg őket, immár a háború lezárását előidézve.
 
A két testvér nem sokáig viselte el egymást. VIII. Ptolemaiosz [[I. e. 164|Kr. e. 164]]-ben elzavarta bátyját, aki [[Róma|Rómába]] menekült, és a következő évben római követek társaságában tért vissza. Addigra öccse már felettébb népszerűtlenné vált, így kénytelen-kelletlen belegyezett, hogy a királyságból kiszakított [[Küréné]]t kapja meg saját jussának. Hamarosan azonban ez sem volt neki elég. Számos követséget indított Rómába, és [[Ciprus (sziget)|Ciprus]] szigetét is magának követelte. A köztársaság támogatta szándékait, de csak diplomáciai úton volt hajlandó foglalkozni az üggyel. VI. Ptolemaiosz természetesen nem mondott le a szigetről, a római követekkel pedig igen udvariasan bánt, de engedményeket nem tett nekik.
 
Öccse már azon volt, hogy akár római támogatás nélkül is lerohanja Egyiptomot, de végül egy kürénéi lázadás visszatartotta ettől. Ezután arra a gondolatra jutott [[I. e. 154|Kr. e. 154]]-ben, hogy magát Ciprust szállja meg. Fivére azonban értesült szándékairól, és komoly flottával és hadsereggel várta. VIII. Ptolemaiosz vereséget szenvedett, fogságba esett, de fivére ismét megbocsátott neki, és visszaküldte Kürénébe; néhány év múlva pedig legidősebb fiát, [[Ptolemaiosz Eupatór]]t nevezte ki a sziget élére. Úgy tűnik, Euergetész ezután belenyugodott helyzetébe bátyja [[I. e. 145|Kr. e. 145]]-ben bekövetkezett haláláig.
== Uralkodása ==
 
Fivére egy fiúgyermeket hagyott maga után, [[VII. Ptolemaiosz ptolemaida király|VII. Ptolemaiosz]]t, aki anyjával, [[II. Kleopatrával]] közösen uralkodott (elképzelhető, hogy csak [[Ciprus (sziget)|Cipruson]]on). VIII. Ptolemaiosz viszont nem késlekedett átvenni a hatalmat. Kleopatrát, aki nem csak sógornője, hanem testvére is volt, erőszakkal feleségül vette, és hamarosan meggyilkoltatta unokaöccsét. A családi helyzetet tovább bonyolítva [[I. e. 142|Kr. e. 142]]-ben Kleopatra és VI. Ptolemaiosz lányát, a saját unokahúgát, [[III. Kleopatra|III. Kleopatrát]] is feleségül vette, és attól kezdve közösen kormányoztak.
 
A családi kör nem bizonyult túlzottan hatékonynak, végül Ptolemaiosz terrorisztikus zsarnoksága, amellyel kiérdemelte a ''Kakergetész'' („gonosztevő”) melléknevet, és alattvalóit sújtó kegyetlenségei Alexandriában felkelés kirobbanásához vezettek, melynek hátterében II. Kleopatra, a testvér-királyné állt. Ptolemaiosznak [[I. e. 131|Kr. e. 131]]-ben menekülnie kellett, de bosszúból közös gyermekük, Memphitész kettévágott holttestét küldte el feleségének születésnapi ajándékba Ciprusról. Az eset csak még jobban felkorbácsolta az ellene irányuló népharagot. Kleopatra azonban hibát követett el, mert a Szíriára redukálódó [[Szeleukida Birodalom|Szeleukida Birodalmat]] uraló [[II. Démétriosz szeleukida uralkodó|II. Démétriosz Nikatór]]tól kért segítséget. Az egyiptomiak ezt nem tűrték, így az évek óta emigrációban levő Ptolemaiosz visszatérhetett, és [[I. e. 124|Kr. e. 124]]-ben megtörtént a családi megbékélés.
117 228

szerkesztés