„Hárún ar-Rasíd” változatai közötti eltérés

A [[782]]-es diadal óta nem indult központi hadjárat [[Anatólia|Anatóliába]], noha a portyák rendszeresek voltak. A trónra lépő [[I. Niképhorosz bizánci császár|I. Niképhorosz]] azonban [[802]]-ben felmondta a sarcfizetést. Hárún kalifa igyekezett minél jobban felkészülni a bosszúra: erre az időre tehető az [[Szugúr]] („Fogak”) névvel illetett határvédelmi övezet és a kizárólag ennek ellátására berendezett, belső ún. [[Avászim]] („Menedékhelyek”) kialakítása. Ezeket egyetlen feladatnak, a bizánci háborúskodásnak rendelték alá, és jövedelmeiket illetve az itt termelt és szerzett javakat kizárólag erre a célra fordították.

 

 

Szemmel látható, hogy a kalifa a legnagyobb támadása során sem törekedett arra, hogy végleg térdre kényszerítse az ellenállásra láthatóan nagy nehézségek árán képes ellenfelét. Ennek magyarázata valószínűleg az, hogy ar-Rasíd már elsősorban presztízsokokból hadakozott Bizánccal, immár komoly hódító szándékok nélkül. Az is jellemző, hogy a kalifák ebben az időszakban már kizárólag a Bizánc, a régi főellenség elleni háborúkban vettek részt személyesen. Ezeknek a hadjáratoknak az volt a legfontosabb szerepük, hogy megerősítsék azt a képet, miszerint az iszlám világ feje feladatát teljesítve vezeti az ősi ellenséggel szemben alattvalóit. A kalifák itt vállalt szerepe tehát leginkább a [[mekka]]i [[haddzs|zarándoklat]] vezetésének funkciójával vethető össze.