„Katona Szabó István” változatai közötti eltérés

a
Bottal végzett egyértelműsítés: Salamon Ernő –> Salamon Ernő (költő)
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Salamon Ernő –> Salamon Ernő (költő))
Írói, közírói tevékenységével tudatosan, Sütő András főszerkesztősége alatt, célszerűen a magyar irodalom, művészet, és kultúra egymástól elszakíthatatlan egységét, közös hagyományainak folytatását szolgálta és jeles erdélyi képző- művészek (Nagy Imre, Nagy Albert és mások) és írók újraértékelését (Berde Mária, [[Nyirő József]], [[Bözödi György]]) szorgalmazta. Mint szerkesztő és kritikus a fiatal művésznemzedék indulását támogatta. Bözödi György melletti kiállása miatt alacsonyabb beosztásba került az Új Élet szerkesztőségében és közéleti szerepében. Főleg az ellenzéki román írókkal való jó viszony ápolására törekedett, értékeik megismertetéséért cikkezett a magyar nemzeti öntudat erősítésével egyidejűleg. Rendszeresen részt vett az újraszervezett Nicolae Iorga Nyári Szabadegyetemen (Văleni de Munte, 1972-1975). A romániai magyar írók képviseletében részt vett a Kanizsai Írótáborban (1977). A [[Második világháború|II. világháború]] után a [[Világosság (kolozsvári napilap)|Világosság]], [[Utunk]], [[Romániai Magyar Szó]], [[Előre (napilap, 1953–1989)|Előre]], [[Dolgozó Nő]], [[Igaz Szó]], [[Művelődés (folyóirat)|Művelődés]], [[Vörös Zászló]], [[Hargita (napilap)|Hargita]], [[Megyei Tükör]] is közölte riportjait, recenzióit, művészeti kritikáit.
 
Gondozásában jelent meg a Móricz-féle Magvető két erdélyi kiadása (1944, 1945); magyar nyelvtant és olvasókönyvet szerkesztett a VII. osztály számára (1962); jelentős [[riport]]sorozatai az [[Új Élet]]ben: ''Száz év után [[Orbán Balázs]] nyomában'' ([[Bözödi György|Bözödi Györggyel]], 1968); ''Negyven év múltán Bözödi György könyve nyomában'' (1972); ''Kalotaszegi krónika'' (1972); ''A bölcsőhely körül'' c. alatt [[Kovács Katona Jenő]], [[Salamon Ernő (költő)|Salamon Ernő]], [[Tompa László]] és [[Nagy István (író)|Nagy István]] szülőhelyének bemutatása (1977–78).
 
Fordításai jelentek meg I. L. Caragiale karcolatainak, cikkeinek és bírálatainak háromkötetes gyűjteményében (1952). Tolmácsolásában mutatta be a [[Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Magyar Tagozata|Marosvásárhelyi Állami Színház]] Petru Vintilă ''Ki meri megölni a szerelmet?'' c. színművét (közölte: [[Művelődés (folyóirat)|Művelődés]], 1974/4). Összeállította a romániai magyar művészek „ki kicsodáját” (175 folytatásban közölte Új Élet időszaki kiadvány Az Új Élet lexikona rovatcím alatt, 1971–77).
117 228

szerkesztés