Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Bottal végzett egyértelműsítés: Salamon Ernő –> Salamon Ernő (költő)
A célkitűzések ellenére az ''Erdélyi Helikon'' román anyaga nem túl gazdag. Elsősorban fordításokat közöltek kortárs román költőkből ([[Tudor Arghezi]], [[George Bacovia]], [[Lucian Blaga]], [[Emil Isac]], [[Octavian Goga]], [[Ion Minulescu]], [[Ion Pillat]], stb.); a tolmácsolók közül kiemelkedik [[Dsida Jenő]], [[József Attila]], [[Kádár Imre (író)|Kádár Imre]], [[Szemlér Ferenc]]. A román próza- és drámafordítások közlése jóval esetlegesebb: mindössze hat novella, drámarészlet a 16 év alatt. Gazdagabb a kritikai és folyóiratszemle rovat. A román anyagot eleinte Kádár Imre, majd Szemlér Ferenc gondozta. Szemlér bemutatta a modern román költészetet (1933/9), elemezte ''Az ember tragédiája'' Octavian Goga-féle fordítását (1935/3). A [[Korunk]] román anyaga lényegesen bővebb, s az [[1930-as évek]]ben valamivel tervszerűbb is, minthogy a baloldali szerzők műveit igyekszik tolmácsolni, ismertetni.
 
1927-ben Keresztury Sándor az erdélyi román közművelődést, 1929-ben [[Aurel Ciupe]] a román [[képzőművészet]]et, 1931-ben [[Korvin Sándor]] a modern román regényt, 1935-ben [[Papp Ferenc (műfordító)|Bálint István]] a román társadalmi regényt mutatja be. 1939-ben [[Kovács Katona Jenő]] arra figyelmeztet, mennyire szervezetlen a román-magyar kulturális közeledés: a román irodalmat rendszeresen tolmácsolják, de a magyart csak ritkán. Az [[1930-as évek]]ben 20 modern költő 64 verse szólal meg magyarul a [[Korunk]]ban, többször is visszatér a ''"Mai román költők"'' gyűjtőcím. A leggyakoribb fordítók [[Brassai Viktor]], [[József Attila]], [[Kibédi Sándor]], [[Korvin Sándor]], [[Méliusz József]], [[Salamon Ernő (költő)|Salamon Ernő]], [[Szemlér Ferenc]]. Prózát is közölnek többek között Geo Bogzától, Panait Istratitól, Mihail Sadoveanutól, Alexandru Sahiától. A román vonatkozású anyagot főleg [[Méliusz József]] gondozta. Különösen emlékezetes a Korunk 1936. februári ún. román száma, amelynek szerkesztésére bukaresti munkatársakat kértek fel, s román baloldali szerzőktől származó hat tanulmányban mutatták be az országban uralkodó állapotokat.
 
Az [[1930-as évek]] közepén, amikor Románia és Magyarország viszonya elhidegül, sőt feszültté válik, a [[nagyvárad]]i ''Familia'' c. román folyóirat – később [[váradi hídverés]] néven ismert – "közeledési mozgalmat" indít. A lapnak már az 1926-tól megjelenő évfolyamai is figyelemmel követték a magyar irodalmat, szellemi életet. 1935-ös ankétjük feltűnést keltett: a román-magyar együttműködésre vonatkozó öt kérdésükre 13 magyarországi és romániai magyar, valamint 12 román vezető értelmiségi küldte el pozitív kicsengésű válaszát. A román-magyar közeledést, kulturális kapcsolatépítést mindnyájan fontosnak tartották. A véleménynyilvánítások fontosságára jellemző, hogy azokat 1946-ban [[Gáldi László]] előszavával [[Kemény G. Gábor]] románul (''Pionerii de la Oradea'') és magyarul (''A váradi hídverés'') is megjelentette [[Budapest]]en. A Familia szerkesztősége 1935 őszén román-magyar írótalálkozót kezdeményezett [[Biharfüred]]en. Ugyanekkor Nagyvárad polgármestere díjat tűzött ki a két nép barátságát legjobban elősegítő mű írására. A találkozóra azonban [[Babits Mihály]] beutazási engedélyének megtagadása s az emiatt támadt sajtóvita légkörében már nem került sor.
117 228

szerkesztés