„Róbert nápolyi király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
javítás a vonatkozó cikkek alapján |
||
6. sor:
1282-ben a szicíliai vecsernye felkelés idején [[III. Péter aragóniai király]] túsza volt.
Róbert [[II. Károly nápolyi király]] és [[Mária nápolyi királyné]] harmadik fia volt. Bátyjai azonban meghaltak, így már legidősebb bátyja, [[Anjou Károly calabriai herceg]] 1295-ben bekövetkező halála után ő volt a nápolyi trón örököse. Apja uralkodása idején a trónörökös - [[Calabria]] hercege - címet viselte (1296-1309). Annak érdekében, hogy megszerezze a szomszédos [[Szicília|Szicíliát]], 1297-ben feleségül vette [[II. Jakab aragóniai király]]
Róbert a pápa támogatását élvezte, ráadásul a pápák Avignonba költözése - amely a nápolyi Anjouk birtoka volt - szorosabbra fűzte a pápaság és az Anjouk nápolyi ága közötti köteléket. [[V. Kelemen pápa]] romagnai és toszkánai pápai vikáriusnak (helytartónak) nevezte ki, mely titulusánál fogva avatkozott bele a firenzei pártviszályba , s fogadta el a város Signora címét. Róbert az itáliai guelf párt vezetőjeként ellenezte [[VII. Henrik német-római császár]] itáliai tartózkodását (1311-1313), és Róma általa történt elfoglalását (1312). Henrik császár halála után, a guelf reakció a ghibellinek észak itáliai vezetői, Visconti Mátyás és Scala ellen Róbert, mint Itália bírája járt el. 1317-ben Róbert presztízse tovább emelkedett, a pápa Róma szenátorának nevezte ki 1318-34 Genova, 1319-ben Brescia ura címet is fölvette, 1317-től pedig egész Itália általános pápai vikáriusa lett. 1328-ban újra szembe került a császársággal, [[IV. Lajos német-római császárral]] ám ez a veszélyt [[János cseh király]] hárította el, aki szintén szembe került Lajossal. Róbert itáliai hegemóniájának fényét csak Aragón-Szicília árnyékolta be.
| |||