50 éves korában tanulta meg az [[eszperantó nyelv]]et, szeretett volna eszperantó nyelven könyveket olvasni, de nem volt könnyű hozzájutnia, ezért elkezdte beszerezni azokat elsősorban idős eszperantistáktól és ha tudta külföldről is. 1966-ban már részt vett a [[Budapest]]en megrendezett 51. Eszperantó Világkongresszus szervezésében. Alapos felkészültséggel látott neki a gyűjtőmunkának, elsők közt volt, aki letette a felsőfokú állami nyelvvizsgát [[Államieszperantó nyelvvizsganyelv|állami nyelvvizsgáteszperantóból.]] eszperantóból. 1966-tól tanította az eszperantó nyelvet, lakásán magántanítványokat is fogadott. Nyugdíjas éveiben szabályos kis magánkönyvtárat üzemeltetett pesti lakásában kutatók és szakdolgozataikat író diákok számára, feleségével együtt a könyvkötést[[könyvkötés]]t is megtanulták, bekötötték a diákok szakdolgozatait. Nagy sikere volt az ő mozgó kiállításainak, művelődési házakban állították ki könyveinek egy-egy válogatott részét, sok barátot szerzett így az olvasásnak és az eszperantó nyelvnek. Legnagyobb sikere 1987-ben volt, az eszperantó nyelv születésének 100. évfordulóján, amikor az [[Országos Széchényi Könyvtár]]-ban állították ki gyűjteményének számos jeles darabját. Gyűjteményét 2001-ben adta át az [[Országos Idegen Nyelvű Könyvtár]]nak és ekkor szülőfalujába vonult vissza. Az eszperantistáknak ma is kincses bánya a Fajszi Gyűjtemény.
