„Olga Boriszovna Lepesinszkaja” változatai közötti eltérés

'''Olga Boriszovna Lepesinszkaja''' ([[orosz ábécé|oroszul]]: ''Ольга Борисовна Лепешинская),'' születetett '''Protopopova''' ''(Протопопова;'' [[Perm (település)|Perm]], [[1871]]. [[augusztus 18.]] — [[Moszkva]], [[1963]]. [[október 2.]]) a [[Szovjet Orvostudományi Akadémia]] tagja, [[Vlagyimir Iljics Lenin|Lenin]], majd [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] és [[Trofim Gyenyiszovics Liszenko|Liszenko]] személyes pártfogoltja, [[Sztálin-díj]]jal, [[Lenin-rend]]del, valamint a [[Munka Vörös Zászló Érdemrendérdemrendje]]jévelvel kitüntetett kutató [[biológus]].

Az orosz kommunista mozgalom régi tagja, pártfunkcionárius, és [[Vlagyimir Iljics Lenin|Lenin]] személyes barátja volt. Egyetemi tanulmányokat csak igen későn, több mint ötven évesen, az [[1917-es októberi orosz forradalom]] után folytathatott. „Tudományos” elmélete szerint [[Élet|élő]] [[sejt]]ek, illetve [[Protiszták|egysejtű]] élőlények ma is spontán keletkeznek szerves, de sejtes szerveződést nem mutató, holt anyagból. Dokumentálta például élő [[Vörösvértest|vörösvérsejtek]] spontán létrejöttét tojásfehérjékből. Anekdotikus információk szerint a „bizonyítékok” valójában ép sejtek pusztulás utáni lebomlását ábrázoló filmek voltak, melyeket aztán Lepesinszkaja fordítva vetített le. Az '50-és évek szellemének megfelelően az „élenjáró szovjet tudománynak” természetesen magyar követői is akadtak. Így pl. [[Törő Imre]], aki Lepesinszkaja könyvének magyar kiadásához az előszót írta, 1952-ben a [[Kossuth-díj]] arany fokozatát kapta „a celluláris elmélettel szembenálló, új sejtoszlási mechanizmus felfedezéséért”.