„Alekszej Ivanovics Rikov” változatai közötti eltérés

A februári forradalom hírére megszökött, és visszatért Moszkvába. Áprilisban szembeszállt [[Vlagyimir Iljics Lenin|Lenin]] téziseivel. "[[Oroszország]] a legkispolgáribb ország Európában", mondta a kongresszuson. Az októberi fordulatot ő is szervezte; nem volt ugyan jelen október 10-én a [[Központi Bizottság|KB]] ülésén, de valószínűleg ellenszavazott volna. Az [[A Szovjetunió története|októberi fordulat]] után belügyi népbiztos lett. A hadikommunizmus egyik ötletmestere. De aztán rájött, hogy az ország egy kissé kimerült, és a [[Új Gazdaságpolitika|NEP]]-et támogatta. Rikov a Népbiztosok Tanácsában ekkor lett [[Vlagyimir Iljics Lenin|Lenin]] egyik helyettese. Lenin halála ([[1924]]. [[január 24.]]) után elnök lett. A XIV. pártkongresszuson [[Nyikolaj Ivanovics Buharin|Buharin]]nal együtt a NEP utáni lassú átalakulás mellett foglalt állást, s akkor [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] is ezt támogatta, taktikából. [[1927]]-ben nagy harsányan követelte [[Grigorij Jevszejevics Zinovjev|Zinovjev]] és a másik kettő eltávolítását. [[1929]]-ben aztán Rikovot, [[Nyikolaj Ivanovics Buharin|Buharin]]t és [[Tomszkij]]t is kizárták a pártból.

Ezután végigjárta a régi vezetők szokásosnak mondható kálváriáját: visszavették (1929), kizárták (1931), megint visszavették; közben megállás nélkül dicsőítette [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]]t és a többi vezért. A [[Szergej Mironovics Kirov|Kirov]]-gyilkosság után vadul mocskolta [[Grigorij Jevszejevics Zinovjev|Zinovjev]]et és [[Lev Boriszovics Kamenyev|Kamenyev]]et. A volt jobboldali ellenzék néhány tagja közzé is tett egy nyílt levelet, amelyben [[Grigorij Jevszejevics Zinovjev|Zinovjev]]ék megbüntetését követelték. [[Grigorij Jevszejevics Zinovjev|Zinovjev]] vallomásában [[Rikov]], [[Nyikolaj Ivanovics Buharin|Buharin]] és [[Tomszkij]] nevét is említette. S noha [[Andrej Januarjevics Visinszkij|Visinszkij]] főügyész [[1936]] szeptemberében azt nyilatkozta, hogy „a vizsgálat nem derített ki semmit”, Rikovot [[1937]] elején letartóztatták, és a harmadik moszkvai perben, a [[Huszonegyek pere|huszonegyek perében]] halálra ítélték. [[1938]] márciusában főbelőtték. A XXVII. pártkongresszuson ([[1988]]) rehabilitálták.