„Dadaizmus” változatai közötti eltérés

A Dada a kivételes állapot mozgalma volt, nem olyasvalami, amit át lehetett volna méretezni, normálisabb sínekre fektetni, törvényes személyi igazolvánnyal ellátni, lakást keresni és aztán nyugodt, békés életet biztosítani neki. Igaz volt tehát a dadaista „logika” azon állítása, hogy a Dada megöli a Dadát. A dadaizmus végének igazi magyarázata ebben van és nem azokban a különféle ellentétekben, melyek annak idején Breton és Tzara között kirobbantak. Berlinben már 1920-ban elég viharosan véget ért a dadaizmus, mint mozgalom; Párizsban a kikerülhetetlen vég 1923-ban következik be – kikerülhetetlen, de tudatos vég ez. „A dadaizmus úgy tűnt el, ahogy keletkezett, szinte véletlenül, ugyanannak a szabadságnak a nevében, amely váratlanul lehetővé tette a létezését.” – [[Marc Dachy]].

 

 

== Felhasznált forrás ==