„Rudolf Hilferding” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
64. sor:
Hilferding nézete szerint, amíg az [[1860-as évek]]ig a tőke és a [[burzsoázia]] követelései alkotmányos követelések voltak, amelyek minden állampolgárra egyaránt vonatkoztak, addig a finánctőke egyre inkább megköveteli az állami beavatkozást a vagyonos, tulajdonos osztályok érdekében: a tőkések a 20. század elejére uralják az államot, sokkal inkább, mint korábban a nemesség.
 
Művében lehetőséget lát a [[szocializmus]] egy olyan elérési módjára, amely különbözik [[Karl Marx|Marx]] előrejelzéseitől: ''„A finánctőke társadalmasítási funkciója rendkívül megkönnyíti a kapitalizmus legyőzését. Mihelyt a finánctőke ellenőrzése alá vetette a legfontosabb termelési ágakat, elegendő, ha a társadalom, a maga tudatos végrehajtó szerve útján, a proletariátus által meghódított állam útján hatalmába keríti a finánctőkét, és máris rendelkezése alatt tartja a legfontosabb termelési ágakat. Az összes többi ágak ezektől a termelés ágaktól függnek, s a nagyipar fölötti uralom ily módon máris hatékony társadalmi ellenőrzést jelent, minden további közvetlen társadalmasítás nélkül is.”''<ref>Rudolf Hilferding: ''A finánctőke.'' Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1959. 487. old.</ref> Ez szükségtelenné tenné a parasztgazdaságok és kisüzemek kisajátítását, mivel közvetett módon társadalmasítva lennének, azon intézményeken keresztül, melyekkel a finánctőke már függővé tette őket. Így, mivel egy szűk osztály, a ''fináncoligarchia'' (Finanzoligarchie) uralja a gazdaságot, a szocialista forradalom szélesebb támogatással tudna győzni, ha a közvetlen kisajátítás csak ezt a szűk osztályt érintené. Ez különösen azon társadalmaknak nyitna szocialista perspektívát, melyek nem érték el a gazdasági érettségnek azt a fokát, melyet Marx előre jelzett, – állítja művében Hilferding.
 
== Hatása, öröksége ==