„Glasznoszty” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
a (Bot: következő hozzáadása: uk:Гласність)
aNincs szerkesztési összefoglaló
A '''glasznoszty'''<sup>{{audio|ru-glasnost.ogg|hallgat}}</sup> a [[Szovjetunió]]ban [[Mihail Szergejevics Gorbacsov|Mihail Gorbacsov]] által [[1985]]-ben bevezetett új politikai stílus volt.<ref>[http://www.tamu.edu/upress/BOOKS/1999/gibbs.htm Gorbachev's Glasnost: The Soviet Media in the First Phase of Perestroika by Joseph Gibbs]</ref> Az orosz szó jelentése „nyíltság”, a korlátozások feloldása.
 
==Célja==
Gorbacsov célja a glasznoszty bevezetésével az volt, hogy a [[SzovjetSzovjetunió Kommunista PártPártja]] keményvonalas konzervatívjait a [[peresztrojka]] gazdasági átalakításainak elfogadására ösztönözze. Gorbacsov azt remélte, hogy a nyitottság különféle szintjein, a vitákon és a vitákon való részvételeken keresztül a szovjet nép a peresztrojkát támogatni fogja és részt fog benne venni.
 
==Társadalmi területei==
 
==Hatásai==
A [[cenzúra]] csökkentésével a Szovjet Kommunista Párt elveszítette befolyását a sajtó felett. Hamarosan, a kormány legnagyobb bánatára, a sajtó a szovjet vezetés által korábban sokáig eltussolt komoly társadalmi és gazdasági gondokkal kezdett el foglalkozni. Ilyen volt a rossz lakáshelyzet, az élelmiszerhiány, az [[alkoholizmus]], a lég- és vízszennyezés, az egyre növekedő halálozási arány és a nők másodrangú helyzete. A glasznoszty alatt a nép jelentősen többet tudhatott meg [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] rémuralmáról. Bár [[Nyikita Szergejevics Hruscsov|Hruscsov]] korábban már elítélte Sztálin [[személyi kultusz]]át, a rémtettek valódi nagyságrendjeit nem hozták nyilvánosságra. Az új hírek lerombolták a szovjet életről alkotott addigi pozitív képet, és egyre inkább a Szovjetunión belüli élet negatív aspektusai kerültek előtérbe. Mindez elkezdte aláaknázni az emberek szovjet rendszerbe vetett hitét.
 
A politikai nyitottság további váratlan következményekkel is járt. A szovjet köztársaságokban tartott tanácsi választások során a [[nacionalista|nacionalisták]] jelentős győzelmeket értek el. Ahogy Gorbacsov egyre csökkentette a politikai elnyomást, úgy csúszott ki egyre inkább Moszkva kezéből a tagköztársaságok feletti irányítás. Az [[1980-as évek]]ben egyre több teret nyertek a tagköztársaságok függetlenségi törekvései, különösen a [[baltikum]]i [[Észtország]]ban, [[Lettország]]ban és [[Litvánia|Litvániában]], amelyeket Sztálin [[1940]]-ben csatolt a Szovjetunióhoz. A nemzeti érzelmek más szovjet tagállamban is gyökeret vertek, például Ukrajnában, Grúziában és Azerbajdzsánban.
 
Az 1980-az évek közepétől a glasznoszty reformjait a balti államok arra használták fel, hogy először a környezetvédelmi és műemlékvédelmi jogukat, majd később az önrendelkezési és függetlenségi jogukat érvényesíthessék. A balti államok szeparatizmusa láncreakciót indított el a Szovjetunión belül. [[Borisz Nyikolajevics Jelcin|Borisz Jelcin]] támogatásával [[1991]]-ben a balti köztársaságok elnyerték függentlenségüket.
 
A glasznoszty alatti nacionalizmus előretörése országszerte olajat öntött a felszín alatt parázsló nemzetiségi feszültségekre. 1988-ban például az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság (SZSZK) főleg örmények lakta [[Hegyi-Karabah]] régiója az Örmény SZSZK-val való egyesülésről döntött. A helyi azeri etnikumokat ért erőszakról a szovjet televízió is beszámolt, amelynek következtében Szumgait azerbajdzsáni városban örményeket mészároltak le.