„Ford GT40” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
47. sor:
A Shelby csapat patetikussága visszarúgott, végül nem az nyerte a versenyt, aki megérdemelte volna. A csip-csup személyes ügyet nem kapta fel az akkori média, mindenki a Fordot ünnepelte. Akinek szintén mindegy volt az egész. A dolog pikantériája, hogy Ken Miles pár hónappal később éppen egy [[Ford]] tesztelése közben életét vesztette.
[[1967]]-ben az anyacég kivonult a versenyzésből, s feloszlatta a FAV-ot, amelyet egy bizonyos [[John Wyer]] a [[Gulf Oil]] támogatásával J. W. Automotive néven, privát cégként vitt tovább. [[1968]]-ban már az új szabályokhoz igazított, ötliteres, 400 lóerős, világoskék-narancssárga színű GT40 Mk IV-esek indultak a korábbinál még több futamon, s nyertek is. Szinte az összes versenyen amin indultak dobogós helyezést sikerült szerezniük: [[Brands Hatch]], [[Spa-Francorchamps|Spa]], [[Monza]], [[Watkins Glen]], [[Bugatti Circuit|Le Mans]]. Mivel a J. W. Automotive saját, lényegében a GT40-esen alapuló, de sokkal modernebb aerodinamikájú versenyautója, a [[Ford Mirage|Mirage]] nem készült el időben, ezért még az [[1969]]-es évadban is a vén GT40-essel állt helyt a csapat. Az akkor már 425 lóerőt teljesítő, ötliteres V8-assal szereplő, de a legújabb [[Porsche|Porschék]] ellen esélytelennek tűnő negyven inches [[Ford]] még nyugdíjazása előtt is megtudta verni ellenfeleit: [[Sebring International Raceway|Sebring]]ben és [[Le Mans]]-ban [[Jacky Ickx]] egyaránt dobogóra állhatott.
=== Utcai változat ===
| |||