„André Chénier” változatai közötti eltérés

sablonok, link
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
(kieg.)
(sablonok, link)
 
== Élete ==
Apja Konstantinápolyban dolgozottvolt mintkereskedő, főkonzulmajd konzul [[Marokkó]]ban, anyja szépségben és szellemben gazdag görög nő volt. Chénier [[Franciaország]]ba kerülve, 1781-ben mint ''Cadet Gentilhomme'' egy strasburgi ezredbe lépett, de betegeskedése miatt csakhamar otthagyta a katonaságot. 1785-től kezdve 3 évig [[Párizs]]ban lakott. Ebben az időben szenvedélyes szerelemre gyúlt Madame de Bonneuil iránt, akit Camilla néven több versében megénekelt. 1787-ben De La Luzerne-t mint követségi titkár [[London]]ba követte, de a forradalom kitörtével visszatért Párizsba. Eddig szenzuális bukolikus és elégikus költő volt, aki [[Tibullus]]-t, [[Propertius]]-t és [[Theokritos]]-t utánozta, most azonban költői szelleme nagyszerű lendületet vett. Természetfilozófiai versekbe kezdett, úgy mint a ''Hermés és L' Amérique''-be, de belőlük csak töredékek maradtak fenn, mert gátolta a politika azok befejezésében. Nem sokkal a rémuralom előtt Chénier hevesen megtámadta a [[jakobinus klub|jakobinusokat]] a ''Journal de Paris''-ban és emiatt sokáig haragban volt testvérével, [[Marie-Joseph Chénier|Marie-Joseph]]-fel is. A [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]] elleni per annyira felizgatta, hogy szándéka volt a nemzetgyűlés előtt a király védőjeként fellépni, és mikor a halálos ítéletet meghozták, egy levelet írt, amelyben Lajos a nép ítéletére hivatkozik. [[Marat]] meggyilkolása után Chénier megénekelte [[Charlotte Corday]]-t. Minthogy a király halála után Párizst kerülnie kellett, testvére [[Versailles]]-ban szerzett neki menedéket. Itt írta utolsó költeményeit, melyek Fanny-hoz (Madame Lecoulteux) intézve, tele vannak a legmélyebb fájdalommal és nemes szerelemmel. A kísérlete, hogy megmentsen egy asszonyt aki ellen az elfogatóparancs volt kiadva, azt eredményezte, hogy őt magát fogták el. Fogságában St.-Lazare-ban átnézte kéziratait és ott írta legszebb költeményeit: ''La jeune captive'' (Coigny kisasszonyhoz) és ''Derniers vers d'un poete'' («Comme un dernier rayon») stb. Mint a nép ellenségét, halálra ítélték és kivégezték.
 
Egy francia költő sem közelítette meg a görög költészet szellemét annyíra, mint Chénier. Első verseiben attikai kedvességgel nemes egyszerűség és egészséges érzékiség egyesülnek. Életében csak két költeménye jelent meg nyomtatásban: ''Jeu de paume'' és egy himnusz a felkelő svájciakhoz. Latouche által kiadott költői hagyatéka csak 1819-ben keltett rendkívüli lelkesedést. Összes költeményeit csak 1814-ben adta ki Gabriel Cheniér és kritikai jegyzetekkel 1862, 1872, 1882-ben Becq de Fouquieres.
 
==Művei==
 
== Források ==
|accessdate=2012-11-01
}}
{{commons|André Chénier}}
{{wikiforrásszerző}}
 
{{DEFAULTSORT:Chenier Andre}}
 
{{portál|irodalom}}
 
[[Kategória:Francia költők]]
[[Kategória:Francia újságírók]]
[[Kategória:Kivégzett személyek]]
[[Kategória:1762-ben született személyek]]