„André Chénier” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
Apja Konstantinápolyban volt kereskedő, majd konzul [[Marokkó]]ban, anyja görög származású volt. Chénier [[I. Johanna navarrai királynő]] által alapított College de Navarre-ban tanult Párizsban, ott szerette meg a [[hellenisztikus civilizáció]]t és az antik görög költőket. 1782-ben rövid időt töltött [[Strasbourg]]ban, hadapródiskolai tisztképzésen vett részt, de mivel nem volt nemesi származású, a tiszti karrier bezárult előtte. Ekkor az irodalom és verselés felé fordult, [[elégia|elégiákat]] és [[ekloga|eklogákat]] írt antik mintára, újkori [[Homérosz]] akart lenni. [[Tibullus]]-t, [[Propertius]]-t és [[Theokritos]]-t utánozta. Ebben az időben szenvedélyes szerelemre gyúlt Madame de Bonneuil iránt, akit Camilla néven több versében megénekelt. 1787 decemberében De La Luzerne nagykövet mellett követségi titkári állást vállalt [[London]]ban. A [[francia forradalom|forradalom]] kitörésekor visszatért Párizsba. Lelkesedett a forradalom eszméiért, filozofikus és szatirikus verseket írt.
 
Chénier hevesen támadta a [[jakobinus klub|jakobinusokat]], különösen [[Maximilien de Robespierre]]-t és [[Jean-Paul Marat]]-t, a ''Journal de Paris''-ban és a ''Moniteur''-ben, emiatt sokáig haragban volt testvérével, [[Marie-Joseph Chénier|Marie-Joseph]]-fel is.1792 augusztusától bujkált, La Havre-ban hajóra akart szállni, de visszatért Párizsba, hogy a halálra ítélt [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]] kiszabadítási kísérletében részt vegyen. Marat meggyilkolása után Chénier megénekelte [[Charlotte Corday]]-t. A király halála után Párizst kerülnie kellett, testvére [[Versailles]]-ban szerzett neki menedéket. Itt írta utolsó költeményeit, melyek Fanny-hoz (Madame Lecoulteux) intézve, tele vannak a legmélyebb fájdalommal és nemes szerelemmel. A kísérlete, hogy megmentsen egy asszonyt aki ellen az elfogatóparancs volt kiadva, azt eredményezte, hogy őt magát fogták el 1794. március 4-én. Saint-Lazare börtönében átnézte kéziratait és ott írta legszebb költeményeit: ''La jeune captive'' (Coigny kisasszonyhoz) és ''Derniers vers d'un poetepoète'' (Comme un dernier rayon). A [[Forradalmi Törvényszék]] előtt nem kért védőügyvédet. A nép ellensége vádjával halálra ítélték. [[Jean Racine|Racine-től]] idézett, amikor vitték a vesztőhelyre.
Egyetlen francia költő sem közelítette meg a görög költészet szellemét annyíra, mint Chénier. Első verseiben attikai kedvességgel nemes egyszerűség és egészséges érzékiség egyesülnek. Életében csak két költeménye jelent meg nyomtatásban, 1791-ben a ''Jeu de paume'', amit [[Jacques-Louis David]]nak dedikált, és 1792-ben a ''Hymne aux Suisses de Châteauvieux'', himnusz a felkelő svájciakhoz. Latouche által kiadott költői hagyatéka csak 1819-ben keltett rendkívüli lelkesedést. A költők a [[romantika]] előfutárának tartották. Összes költeményeit csak 1814-ben adta ki Gabriel de Chénier és Louis Becq de Fouquières látta el kritikai jegyzetekkel.
*''Art d’aimer, fragment VIII'' (''Poèmes'')
*''Art d’aimer, fragment VI'' (''Poèmes'')
*''Au chevalier de Pange'' (''Elégies'')
*''Aux frères de Pange'' (''Elégies'')
*''Bacchus'' (''Poésies Antiques'')
*''Bel astre de Vénus...'' (''Poésies Antiques'')
*''Chrysé'' (''Poésies Antiques'')
*''Comme un dernier rayon, comme un dernier zéphyr'' (''Dernières poésies'')