„Zajzoni Rab István” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
emlékezete RMIL5 alapján |
|||
12. sor:
==Emlékezete==
Az 1849 utáni Petőfi-követők sorában számon tartott, verseiért börtönt is viselt hétfalusi csángó költő és a Bach-korszakban a magyar–román–szász megbékélésért szót emelő publicista emlékezetét mint helyi hagyományt elsősorban szűkebb pátriája ápolja. Már születésének centenáriumát megelőzően Szurgent József egy tanulmányban elevenítette fel a Véndiákok Lapjában életét és pályáját, s ugyancsak a centenárium küszöbén jelent meg [[Erdélyi Pál]] Zajzoni Rab István életéhez új adatokkal szolgáló adattára az Erdélyi Múzeumban (1931/10–12).
1932-ben a Bukarestben élő Papp Béla orvos kezdeményezte neves földije centenáriumának megünneplését. Az emlékünnepélyen Nikodémusz Károly brassói evangélikus lelkész és költő tartott előadást, amelyet Zajzoni-versek szavalatai követtek. 1940-ben Jakab András, szintén Bukarestben élő csángó szobrász elkészítette mellszobrát, majd egy második szobor is készült róla, a bácsfalusi születésű Istók János alkotása. A háború alatt, illetve azt követően mindkettő elkallódott.
2005-ben [[Bencze Mihály]] matematikus, költő megalapította a Zajzoni Rab István-díjat, ami először 2006. október 1-jén került kiosztásra.▼
A II. világháború után felújult iránta az érdeklődés. Az új romániai magyar irodalom tankönyvek [[Gaál Gábor (író)|Gaál Gábor]] vezette kolozsvári munkacsoportja keretében 1947–48-ban sor került művének újraolvasására, a tankönyv azonban nem készült el, s a róla írott rövid fejezet sem jelent meg. Nem sokkal később Bálint András és Taizs (Hétfalusi) Márton kezdték kutatni életét: előbbi ''Barcasági csángó-magyarok'' című, 1950-ből származó kéziratában foglalkozott a költővel és műveivel, utóbbi a budapesti Országos Levéltárban megtalálta, és az ''Irodalmi Újságban'' (1955. dec. 1.) ismertette Zajzoni 1862-es felségsértési perének iratait. Ezzel párhuzamosan [[Tamási Áron]] ''Hazai tükör'' című regényében (Budapest 1953) emlékezett meg „Zajzonfalva szárnyas költőjé”-ről. 1956-ban a tatrangi származású Révi Ilona nagynemzetgyűlési képviselő biztatására [[Halász Gyula (újságíró)|Halász Gyula]] brassói tanár egy Zajzoni-kötetet állított össze, amely 1958-ban jelent meg az [[ÁIMK]] Haladó Hagyományaink című sorozatában. (A kötet bevezető tanulmányát [[Bencze Mihály]] tette közzé 2004-ben.) Elkészült két államvizsga-dolgozat is: a [[Kicsi Antal]]é 1958-ban és a Fodor Sándor brassói tanáré 1960-ban. [[Beke György]] az ''Orbán Balázs nyomdokain'' című, [[Fodor Sándor (író)|Fodor Sándor]]ral és [[Mikó Imre (író)|Mikó Imrével]] közös kötetben (Bukarest 1968), ''Csángó krónika'' című írásában idézte fel – immár a nyilvánosság előtt is – emlékezetét.
Megemlékező műsorra került sor 1972. szeptember 1-jén, amikor a brassói magyar evangélikus temetőből a költő földi maradványait a zajzoni evangélikus temetőbe helyezték át. (A temetőben, a 38-as parcellán azonban ott maradt a Zajzoni-emlékmű, amelyet később, 1987-ben, a temető erőszakos felszámolása során semmisíttetett meg a hatóság.) A műsor keretében a hétfalusi csángó dalárda Zajzoni néhány megzenésített versét énekelte; a [[Brassói Lapok (hetilap)|Brassói Lapok]]ban ez alkalommal [[Apáthy Géza]] emlékezett a költőre. Ezt követően egy, a Barcaság történetének szentelt írásában [[Vogel Sándor]] tért ki Zajzonira is (''Korunk'' 1974/10), s egy [[Kelemen Kálmán]] szerkesztette ''Csángók'' című kötet (Budapest 1975) szentelt nagyobb teret élete és költészete bemutatásának. Ugyanakkor 1975-ben született Bencze Mihály ''Zajzoni Rab István'' című verse, amely kéziratban terjedt a kolozsvári egyetemisták körében. Közben Nagy János helytörténész-tanár felkutatta a költő kolozsvári könyvtárakban fellelhető köteteit és az egykorú sajtóban megjelent írásai nagy részét, Magdó János orvos pedig a költő eredeti kiadású versköteteit, prózáját, a vele kapcsolatos kiadványokat gyűjtötte össze. Az ifjúság érdeklődésének jele, hogy szakdolgozatot, tanulmányt többen is írtak erre a két gyűjteményre támaszkodva (Apáthy Géza, Fülöp Éva, Jakab Márta, Könczei Csilla, Sipos András, Szenyei Sándor).
Újabb alkalom volt a megemlékezésre a költő születésének 150. évfordulója, amikor a ''Brassói Lapok'' egész oldalas összeállítást közölt róla (1982. május 21.), valamivel később pedig ''A Hétben'' (1982. november 11.) [[Kisgyörgy Zoltán (geológus)|Kisgyörgy Zoltán]] idézte emlékét.
Az 1989-es változás Zajzoni Rab István életművének szélesebb körű megismertetését is lehetővé tette. Bencze Mihály kezdeményezésére már 1990 januárjában a költőről nevezték el az önállósult hétfalusi magyar középiskolát, majd 1992-ben Magdó János, Nagy János és Bartha Judit gondozásában megjelent az ''Erdély zugából'' című Zajzoni-kötet, amely prózájának nagy részét tartalmazza. Ugyancsak 1992-ben közölte a ''Brassói Füzetek'' Nagy János „Nemzete s neve Rab vala…” című nagyobb tanulmányát, s még abban az évben a türkösi Szász Benedek István a költő mellszobrát is elkészítette. A következő évek a reá vonatkozó szakirodalom gyarapodását hozták: Olosz Katalin megtalálta zsengéit és útinaplójának kéziratát, Szepes Mária elvégezte kézírásának grafológiai elemzését, Kisgyörgy Zoltán és Bartha Judit elkészítették családfáját. 2002-ben a Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság kiadásában, Hochbauer Gyula, [[Kovács Lehel István|Kovács Lehel]] és Bartha Judit gondozásában megjelentek ''Válogatott versei''.
2004-ben került tisztelői kezébe, Bencze Mihály és Magdó János előszavával, a költő életművének teljes kiadása, a három kötetet, közel 900 oldalt kitevő Összegyűjtött írások. Ennek első kötete a költő életrajzát és utóéletének adattárát, a kortárs és utóvisszhang bő válogatását (többek között Szabados János, Csermelyi Sándor, Demeter Sándor, Halász Gyula, Rab Sámuel, Bencze Mihály, Mezei István Zajzoni emlékének szentelt verseit), valamint a költő 1860-as perének iratait tartalmazza; a második kötet naplójegyzeteit, ''Bukuresti utazás'' című cikksorozatát és zsengéit, az 1859-es ''Humorisztikus képes új évi Naptárba'' írott verses és prózai szövegeit, az egykorú sajtóban megjelent prózai írásait és leveleit; végül a harmadik kötet ''Magyarok kürtje'' (1857), ''Kordalok'' (1859) és ''Börtöndalok'' (1861) című köteteinek, valamint hátrahagyott verseinek teljes anyagát, a kötetek mellékleteiben pedig többek között Istók János, Szász Benedek István és Jakab András szobrainak, Csutak Levente grafikáinak reprodukcióit.
▲2005-ben
==Munkái==
24 ⟶ 37 sor:
* [http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC17155/17180.htm Magyar életrajzi lexikon]
* [http://church.lutheran.hu/reformatio/ppanteon/pp_ev_zajzoni_rab_istvan.htm MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON: ZAJZONI RAB ISTVÁN]
* {{RMIL|5}}
== Kapcsolódó szócikkek ==
| |||