„Zajzoni Rab István” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Emlékezete: link |
a →Emlékezete: link |
||
16. sor:
1932-ben a Bukarestben élő Papp Béla orvos kezdeményezte neves földije centenáriumának megünneplését. Az emlékünnepélyen Nikodémusz Károly brassói evangélikus lelkész és költő tartott előadást, amelyet Zajzoni-versek szavalatai követtek. 1940-ben Jakab András, szintén Bukarestben élő csángó szobrász elkészítette mellszobrát, majd egy második szobor is készült róla, a bácsfalusi születésű Istók János alkotása. A háború alatt, illetve azt követően mindkettő elkallódott.
A II. világháború után felújult iránta az érdeklődés. Az új romániai magyar irodalom tankönyvek [[Gaál Gábor (író)|Gaál Gábor]] vezette kolozsvári munkacsoportja keretében 1947–48-ban sor került művének újraolvasására, a tankönyv azonban nem készült el, s a róla írott rövid fejezet sem jelent meg. Nem sokkal később Bálint András és Taizs (Hétfalusi) Márton kezdték kutatni életét: előbbi ''Barcasági csángó-magyarok'' című, 1950-ből származó kéziratában foglalkozott a költővel és műveivel, utóbbi a budapesti Országos Levéltárban megtalálta, és az ''Irodalmi Újságban'' (1955. dec. 1.) ismertette Zajzoni 1862-es felségsértési perének iratait. Ezzel párhuzamosan [[Tamási Áron]] ''Hazai tükör'' című regényében (Budapest 1953) emlékezett meg „Zajzonfalva szárnyas költőjé”-ről. 1956-ban a tatrangi származású Révi Ilona nagynemzetgyűlési képviselő biztatására [[Halász Gyula (újságíró)|Halász Gyula]] brassói tanár egy Zajzoni-kötetet állított össze, amely 1958-ban jelent meg az [[Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó|ÁIMK]] ''Haladó Hagyományaink'' című sorozatában. (A kötet bevezető tanulmányát [[Bencze Mihály]] tette közzé 2004-ben.) Elkészült két államvizsga-dolgozat is: a [[Kicsi Antal]]é 1958-ban és a Fodor Sándor brassói tanáré 1960-ban. [[Beke György]] az ''Orbán Balázs nyomdokain'' című, [[Fodor Sándor (író)|Fodor Sándor]]ral és [[Mikó Imre (jogász)|Mikó Imrével]] közös kötetben (Bukarest 1968), ''Csángó krónika'' című írásában idézte fel – immár a nyilvánosság előtt is – emlékezetét.
Megemlékező műsorra került sor 1972. szeptember 1-jén, amikor a brassói magyar evangélikus temetőből a költő földi maradványait a zajzoni evangélikus temetőbe helyezték át. (A temetőben, a 38-as parcellán azonban ott maradt a Zajzoni-emlékmű, amelyet később, 1987-ben, a temető erőszakos felszámolása során semmisíttetett meg a hatóság.) A műsor keretében a hétfalusi csángó dalárda Zajzoni néhány megzenésített versét énekelte; a [[Brassói Lapok (hetilap)|Brassói Lapok]]ban ez alkalommal [[Apáthy Géza]] emlékezett a költőre. Ezt követően egy, a Barcaság történetének szentelt írásában [[Vogel Sándor]] tért ki Zajzonira is (''Korunk'' 1974/10), s egy [[Kelemen Kálmán]] szerkesztette ''Csángók'' című kötet (Budapest 1975) szentelt nagyobb teret élete és költészete bemutatásának. Ugyanakkor 1975-ben született Bencze Mihály ''Zajzoni Rab István'' című verse, amely kéziratban terjedt a kolozsvári egyetemisták körében. Közben Nagy János helytörténész-tanár felkutatta a költő kolozsvári könyvtárakban fellelhető köteteit és az egykorú sajtóban megjelent írásai nagy részét, Magdó János orvos pedig a költő eredeti kiadású versköteteit, prózáját, a vele kapcsolatos kiadványokat gyűjtötte össze. Az ifjúság érdeklődésének jele, hogy szakdolgozatot, tanulmányt többen is írtak erre a két gyűjteményre támaszkodva (Apáthy Géza, Fülöp Éva, Jakab Márta, Könczei Csilla, Sipos András, Szenyei Sándor).
| |||