„Szombati-Szabó István” változatai közötti eltérés

A első világháborút követően az [[erdély]]i magyarságra rászakadt új helyzetben Szombati-Szabó István bekapcsolódott a közéletbe is: a az [[Országos Magyar Párt]] szervezője, a [[Károli Gáspár Irodalmi Társaság]] igazgatósági tagja, a [[Reformátusok Lapja]] társszerkesztője, a [[Napkelet (magyarországi irodalmi folyóirat)|Napkelet]] főmunkatársa (1920–30), helyi tudósításai a [[Brassói Lapok (napilap)|Brassói Lapokban]] is megjelentek. Tagja volt a [[temesvár]]i [[Arany János Társaság]]nak, a [[marosvásárhely]]i [[Kemény Zsigmond Társaság]]nak, a [[Helikoni közösség]]nek, 1933-ban viszont csatlakozott a Helikon belső ellenzékeként létrejött [[Erdélyi Magyar Írói Rend]]hez. Közben [[japánok|japán]] költőkből fordít, feltehetően [[német nyelv|német]] közvetítéssel (''Régi japán költők.'' Fordítások a VIII–X. század japán lírájából. Lugos, 1923).
 
1922-ben ''Beszélgetés hervadt őszi kerttel'' c. verséért államellenes izgatással vádolták, végül tíz hónapig tartó bírósági hercehurca után felmentették. Pályájának egy kései értékelője szerint „…ha valaki, ő igazán alkalmas volt arra: kifejezni a [[kisebbség]]i sorsot. Egyéni élete is úgy alakult: egy magasabb kultúrájú, szélesebb látókörű vidékről került az ország elmaradottságáról híres, európai kultúrától távol eső részébe, a magyar Balkánra. Vallásos verseiben is egyéni sorsára a bibliai alakokban ismer rá” (Szabó Sándor Géza: ''Szombati-Szabó István pályaképe.'' Debrecen, 1974). Ebben az időben fordítja le [[angol nyelv|angolból]] a Vallási Kisebbségi Jogok Amerikai Nagybizottsága megbízásából a ''Vallási kisebbségek Erdélyben'' c. könyvet (Lugos, 1925). 1924-ben újabb verskötete jelenik meg ''Lavinák éneke'' címmel. A fogadtatás vegyes: [[Reményik Sándor]] „poéta-testvér”-ének nevezi, szerinte „…az alföldi származású Szombati-Szabó István ebben a kötetében nőtt hozzá teljesen az erdélyi sorshoz… Művészi egyensúlyát és teljességét is ebben a kötetében találta meg…” [[Kristóf György]] ezzel szemben kifogásolja, hogy „…könnyen alkot, túlságosan termékeny” s azt ajánlja neki, „válogasson módszeresebben, legyen önkontrollja, tömörítsen” (''Az erdélyi magyar irodalom múltja és jövője.'' Kolozsvár, 1924. 263–264). Szombati-Szabó István azonban visszavonul, az [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] [[néger]] költő, [[Langston Hughes]] verseiből fordít, egyébként hallgatásba merül, s csak halála után kerül elő hagyatékából az a mintegy harminc vers, amelyeket más, korábban publikált költeményeivel együtt, ''Hazajáró lélek'' címmel az Erdélyi Magyar Írói Rend ad ki, [[Tabéry Géza]] és [[Debreczeni István (irodalomtörténész)|Debre­czeni István]] tanulmányaival. Ennek ismeretében [[Dsida Jenő]] így értékeli költészetét: „…csupa kép- és hasonlathalmozás, mintha a fiatal költő sohasem tudna betelni ízes, sokszor ódon nyomatú szavainak jóságával és szépségével. Valami biblikus reminiszcencia, gondolatritmusos, litániaszerű monoton mormogás is végigvonul ezeken a különös verseken.” És alább így ír: Szombati-Szabó István „[[Csokonai Vitéz Mihály|Csokonai]] és [[Ady Endre|Ady]] magyarságát hozta magával útravalóul a megváltozott Erdélybe. ''Erdő, erdő, kerekerdő'' c. verse, melyet még 1913-ban Skóciában írt, az Ady borúlátó … próféciáira üt… Nekibúsult, kemény [[Kálvinizmus|kálvinista]] magyarsága kalendáriumos rigmusokban mond Szent István-napi köszöntőt minden magyarokra. Erdélyből rajongó szóval sír vissza a gémeskútra, villásszarvú ökrökkel népes tengersík vidékre” ([[Erdélyi Helikon]], 1934. 759–761).
 
Versei közül Henn Béla, Mikes Marcell, Zeno Vancea és [[Willer József (politikus)|Willer József]] többet is megzenésített.
146 763

szerkesztés