„Otrokocsi Fóris Ferenc” változatai közötti eltérés

Hogyan került haza, holott csak az [[1681]]. évi országgyűlés XXV. törvénycikkének értelmében lett volna szabad társaival hazatérnie, erre vonatkozólag nincsenek adataink. Még ugyanazon évben [[Gyöngyös]] lelkésze lett és imakönyvet adott ki hívei számára. Lampe szerint deliriumban szenvedett és tél idején a hóval és jéggel borított [[mátra]]i hegyek közt barangolt eszeveszetten, apró leánykájával. Valószinűleg a túlfeszített szellemi munka idézte elő idegbaját. A híveivel meghasonlott és [[1687]]-ben [[Kassa|Kassára]] került; itt Ladányival lelkészkedett, de csak két évig, mert Ladányi halála után a város egyedüli református lelkésze volt. A katholikusokkal gyakran érintkezett. Lelkének e nagy tépelődése meglátszott külső magaviseletén, felesége és családja iránt bizonyos apátia fogta el, mogorva és mélabús, olyan volt élete, mint a rideg aszkétáké. Ezért hívei hóbortosnak tartották és hivatalától felfüggesztették. [[1690]]. március 8-án Udvarhelyi István, a helvét felekezet főkuratora, kizavarta őt a lelkészségből. Nagy-Britanniába igyekezett, hogy [[III. Vilmos angol király|III. (Orániai) Vilmos]] előtt a magyarországi reformátusok szomorú sorsát ecsetelje és azok számára hathatós védelmet kérjen. Brémán és Emdenen át [[Amszterdam]]ba ment, ahova augusztus 28-án érkezett. Itt újra a katolikusok ellen fordult és két munkát is adott ki, hogy bebizonyítsa igaz református meggyőződését; az egyiket III. Vilmos királynak ajánlotta. Ősszel átkelt a tengeren, hogy az oxfordi könyvtárt látogassa. Különösen a két protestáns felekezet, a kálvinisták és lutheránusok egyesülésén dolgozott. Itt újra a katolikus vallás felé hajolt és kezdte ennek tanait nagyobb figyelmére méltatni; nem kelt ki többé műveiben a katolikus vallás ellen. [[1691]]. augusztus 20-án elhagyta Oxfordot barátainak ajánló leveleivel és november 20-án Franekerába érkezett, ahol az egyetem tanárai szivesen látták és másfél évig tartóztatták. Itt írta meg nagyobb feltűnést keltő ''Origines Hungaricae'' című kétkötetes munkáját, amely összehasonlító nyelvészetünkben hosszú ideig kiváló iskolát nyitott meg. [[1693]]. májusában Utrechtben tanárát, Leusdent látogatta meg, akinek ajánló levelével Amszterdamon és [[Németországggon át hazájába tért vissza, Kassára. Óvatosan kerülték őt protestáns hitsorsosai; ez annál inkább késztette, hogy nyíltan kezdte tárgyalásait a katolikusokkal, főleg a jezsuitákkal, és [[1694]]-ben kiadott munkájában védekezik a protestánsok rágalmai ellen és a katolikusokkal való nyílt tárgyalásának okait fejtegeti. Fölkereste [[Jászó]]n az egri püspököt, ki jászói prépost is volt és a megtérőt kegyesen fogadta s Nagyszombatba vitte magával, hogy ott tudományszomját kielégítse. [[Kempis Tamás]]t olvasgatva, első dolga volt, hogy a nyomdát foglalkoztassa. [[1694]]. szeptember 30-án [[I. Lipót]] évente száz tallért utalványozott ki neki, [[1695]] óta pedig «ex cassa parochorum» kap évenként 150 forintot. Az esztergomi káptalan megkinálta akadémiai tanársággal, de ennek elfogadását még korainak tartotta, előbb újabb munkáit akarta kiadni. [[1696]]. szeptemberében [[Bécs]]be ment, hogy magát az urakodónak bemutassa; innét pedig [[Róma|Rómába]] utazott. Sokat épülve és nagy kitüntetéssel, mint a hittudomány, bölcselet és mindkét jog doktora több mint egy évi tartózkodás után tért vissza Nagyszombatra. Visszatérte után, mint világi, mert hogy katolikus pap lett volna, sehol se akadunk nyomára, rendezte a káptalan könyvtárát és levéltárát. [[1699]]-ben újból kapott meghívást a nagyszombati akadémia jogi tanszékére. Most már engedett a meghívásnak és jogi tankönyvet is írt hallgatói számára. A hitbuzgó férfi fejébe vette, hogy Istentől kapott hivatást a protestánsok visszatérítésére. [[1711]]-ben Bécsben járt [[I. József]] királynál, hogy e törekvésében őt pártfogolja és [[1712]]-ben szintén Bécsben járt és ott adott ki munkákat. Végre 1718. okt. 1. meghalt Nagyszombatban. Könyvei nagyobbrészt az esztergomi főegyházmegyei, akkor még káptalani könyvtárba kerültek.