„Vitkovics Mihály” változatai közötti eltérés

belső linkek kékítése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Horvát István –> Horvát István (történész))
(belső linkek kékítése)
|született_hely=[[Eger]]
|elhunyt_idő=[[1829]]. [[szeptember 9.]] {{Életkor-holt|1778|8|25|1829|9|9}}
|elhunyt_hely=[[Pest (történelmi település)|Pest]]
|nemzetiség=szerb
|szülei=
}}
[[Fájl:Vitkovics_Mihály_emléktábla.jpg|bélyegkép|260px|jobbra|[[Emléktáblák Budapest V. kerületében|Vitkovics Mihály emléktábla]], Veres Pálné utca 36., Budapest]]
'''Vitkovics Mihály''' ({{szerbül|Михаило Витковић}}) ([[Eger]], [[1778]]. [[augusztus 25.]] – [[Pest (történelmi település)|Pest]], [[1829]]. [[szeptember 9.]]), magyarországi szerb költő, műfordító.
 
== Élete ==
Vitkovics Mihály ősei a [[Bosznia-Hercegovina|hercegovinai]] Trebinje mellől származnak, akik a török elől Magyarországra menekültek. Apja Vitkovics Péter (Petar Vitković) [[Szerbek|szerb]] [[ortodox kereszténység|ortodox]] espereslelkész, anyja Glisics Mária (Marija Glišić) volt. Egerben töltötte gyermek- és tanulókorát; [[1791]]-től [[1798|98]]-ig ugyanott végezte gimnáziumi tanulmányait, csak a [[Szónoklattan|retorika]] egy évét ([[1795]]–[[1796|96]]) tanulta [[Buda (történelmi település)|Budán]]). Jogi tanulmányainak első évét [[Pest]]en, a másodikat Egerben végezte; azután ismét Pestre ment törvénygyakorlatra, s [[1805]]-ben letette az ügyvédi vizsgát. 1800 körül beleszeretett egy Bernáth Lidi nevű egri leányba, akit – míg ő távol volt –, máshoz erőltettek. Ezt a csalódását még később is fájlalta. Atyja [[1803]]-ban budai plébános lett, s ő szüleinél a tabáni szerb parókián, a rácvárosi templom mellett lakott.
 
Már deák-korában sokat olvasott és írogatott. Pesten megismerkedett [[Virág Benedek]]kel, [[Horvát István (történész)|Horvát Istvánnal]], [[Szemere Pál]]lal, [[Révai Miklós]]sal. [[1807]]-ben részt vett az országgyűlésen mint ifj. gróf Zichy Ferenc küldöttje. A színészet iránt is melegen érdeklődött, s maga is írt és fordított színműveket. A „Megengesztelés” c. fordítása (francia eredeti után írta Weissenthurn Johanna) [[1809]]. [[április 26.|április 26-án]] színre is került; több fordítását nem adták elő, nyomtatásban se jelent meg. Két darabot [[szerb nyelv|szerbre]] is lefordított; ezeket halála után kiadta a szerb Matica. Két eredeti darabja: „[[II. Rákóczi Ferenc]]z [[Rodostó]]ban”, amelyet [[Mikes Kelemen]] leveleiből írt, és a „Mars Vénussal Murány alatt” csak [[Toldy Ferenc]] följegyzéseiből ismeretesek.
[[Kazinczy Ferenc]]cel [[1808]]-ban ismerkedett meg személyesen. Ő alapította Horvát Istvánnal és Szemerével „Kazinczy pesti triászát”, amely saját szavai szerint célul tűzte ki „Kazinczynak irányát a fővárosban képviselni, a közrehatását támogatni”. Kazinczyval sűrű levelezést folytatott (1808. szeptember 19-től 1824. május 30-ig 52 levelét közli a „Kazinczy Ferencz Levelezése” c. gyűjtemény). Kazinczy [[1811]]-ben hozzá intézte híres [[episztola|episztoláját]], mely a „Tövisek és Virágok”-kal együtt megindította a [[nyelvújítás]]i harcot.
 
Vitkovics a főváros legkeresettebb ügyvédjévé lett; [[Deák Ferenc]] is nála jurátuskodott. Miután feleségül vette Manoli Popovics Theodorát (Teodora Popović Manoli), Szerb utcai háza az írók állandó gyülekezőhelye lett, ahol a komoly irodalmi vitákat és tanácskozásokat rendesen vidám lakomák fejezték be. Kellemes modoráért, elmésségeértelmésségéért, áldozatkészségeértáldozatkészségéért mindenki szerette. A magyar könyvek kiadása és terjesztése körül fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki. Felekezetének is buzgó támasza volt egész életében. 1828-ban részt vett az [[Magyar Tudományos Akadémia]] szervező bizottságának ülésein, de akadémiai tagságát nem érhette meg. Meghalt 1829. szeptember 9-én, Pesten vízibetegségben. Sírja a régi ferencvárosi temetőben volt.
 
Vitkovics Mihályt szoros barátság fűzte Lukijan Mušickihoz a szerémségi Šišatovac monostor archimandritájához, aki maga is szerb klasszicista verseket írt.