„Katharévusza” változatai közötti eltérés

A '''katharevusa''' (görögül: Καθαρεύουσα [kaθaˈre̞vuˌsa]) a görög nyelv mesterségesen "megtisztított" és "kijavított", Görögországban a 19. századtól használt hivatalos és elfogadott változata 1976-ig. Magát a nyelvet nehéz behatárolni, hiszenmert ezen a nyelven inkább írtak, mint beszéltek, és hogy milyen arányban, az mindig az adott szerző stílusigényétőlszerzőtől függött. Ebben a korban a már régebben is különböző nyelvjárások a szláv és török hatásra még inkább különváltak, ezért az írók, kiknek többsége előkelő származással bírt, minél inkább visszafordultak a bizánci vagy némely esetben korábbi attikai nyelvhasználathoz. Kivételt képzett egy ideig [[Kréta (sziget)|Kréta szigete]], ahol a [[krétai görög nyelv]] a velencei uralom alatt teljesen külön sztenderdizálódott és a török hódításig ez az irodalmi nyelv, amely igen széleskörű volt, fennállt. Elsősorban a nyelv használata a nemességhez és az Egyházhoz kapcsolódik, ugyanis az Újszövetség ill. a történelmi antik és középkori iratok az akkori nyelvtől eltérőképpen íródtak. Pl. a hal szó vulgáris változatát (ψάρι) inkább a középgörög ὀψάριον-nal helyettesítették, mint klasszikus ἰχθύς-szel (restituált görög kiejtésben: ikhtüsz; bizánci kiejtéssel: ihtis). A katharevuszában megőrzött koiné máig a [[görög ortodox egyház]] hivatalos és liturgikus nyelve.

A dimotikí és a katharevusza meghatározásai viszonylagosak, ugyanis széles ellentét köztük csupán a 20. században keletkezett. Önmagában a 19. században a katharevusza egy igen képlékeny középszert képviselt az atticista akadémiai nyelv (pl. Balanosz Vaszilopulosz, Szerjosz Makreosz, Eugeniosz Vulgarisz, Konsztantasz Grigoriosz, Konsztantinosz Kontosz) ill. a beszélt nyelv támogatói között (a kifejezés kitalálója és a gondolat érvényesítője Adamantiosz Koraisz volt),. mertEkkor tulajdonképpenáltalános nagyobbrésztkülönbség az írottatticizmus hagyományés melletta tartottkatharevusza kiközött az volt, éshogy a népnyelvnekkatharevusza csupánnem használta az ógörög főnévi igenevet, a fentmondatok márszerkezete említetta mértékűmodern "engedményeket"stíluskövetelményekhez adtaalkalmazkodott, megs átvett bizonyos népi alapszavakat (ld. att. οὐ, οὐκ, οὐχ, οὐχί - kath. όχι, δεν).

* alaktanilag: A katharevusza szigorúan megtartotta nyelvtani alakokat, a dativust mint elöljárószó-vonzatot, számos particícpiumotparticipiumot, és a többi egyéb igeidőt és igeragozási sémát az igéknél.

* hangtanilag: A katharevusza nem tett hangtani változtatásokat, teljesnagy mértékben a népi fonológiát vette alapul. Néhány nehezen azonban ejthető betűkombináció φθ [fθ], σθ [sθ], ρθρ [rθr], ευδ [ɛvð] megmaradt.