„Gutkeled Joakim” változatai közötti eltérés

'''Gutkeled nembeli Joachim''' vagy '''Joakim''' (? – [[1277]]. április) szlavón [[bán (méltóság)|bán]] a [[Gutkeled nemzetség]]ből, a kor egyik jelentős hatalmú bárója. [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]], [[V. István magyar király|V. István]] és [[IV. László magyar király|IV. László]] korának két bárói pártja közül a IV. Bélát támogató [[Kőszegi család]] fő szövetségese.

Apja, [[Gutkeled nembeli István (nádor)|Gutkeled nembeli István]] nádor, szlavón bán volt. A [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] és fia, a későbbi [[V. István magyar király|V. István]] közötti viszály kezdetén Béla hívei közé tartozott, hercegi [[pohárnokmester]]i címet kapott, [[1264]]-ben azonban – fivéreivel Miklóssal, Istvánnal és Pállal együtt – Istvánhoz pártolt át. Ezért jelentős birtokadományokat kapott az István "ifjabb király" uralmi területéhez tartozó [[Erdély]]ben és Kelet-Magyarországon, majd István hatalomra jutásakor, [[1270]]-ben szlavón [[Bán (méltóság)|bán]] lett. Testvérei is birtokadományokat és [[ispán]]i tisztséget kaptak, így a [[Gutkeled nemzetség]] V. István uralkodásakor már az ország jelentős egybefüggő területén gyakorolta a tényleges hatalmat. Központja családi vára: [[Sjeničak Lasinjski|Sztenicsnyák]] volt, de bánként [[Kapronca]] várát is uralta. Ekkoriban vette feleségül a IV. Béla által összeházasított [[Babenberg-ház|Babenberg]] Margit és Roman [[halics]]i herceg leányát, amivel egyszerre három uralkodóházzal (köztük az [[Árpád-ház]]zal) is rokoni kapcsolatba került és elvileg igényt formálhatott a Babenberg-örökség egy részére is. Gyors felemelkedése arra ösztönözte, hogy az országos politika alakításában is részt vegyen. A világszép [[Kun Erzsébet (magyar királyné)|Kun Erzsébet]] királyné bizalmasa lett, így valószínű, hogy [[1272]] [[június]]ában vele egyetértésben rabolta el és vitte [[Kapronca]] várába a trónörökös [[IV. László magyar király|László]] herceget. A király sikertelenül ostromolta a várat majd az átélt megaláztatások hatására augusztus 6-án meghalt. Elképzelhető, hogy Joachim részt vett Béla [[macsói bánság|macsó]]i herceg (IV. Béla unokája) 1272-es meggyilkolásában is, akinek halálával IV. László vált a trón egyedüli örökösévé.

A koronázás után Joachim [[tárnokmester]] lett, és a [[Kőszegi család|Kőszegiekkel]] valamint a [[Geregye nemzetség|Geregyék]]kel együttműködve 1272 és [[1276]] között többször is hatalomra került. A még gyermekkorú [[IV. László magyar király|IV. László]] helyett különböző [[báró]]i klikkek irányították az országot. Joachim először a királynéval fordult szembe, majd a [[Csák nemzetség|Csák]]okkal küzdött meg. A párturalom persze úgy meggyengítette az országot, hogy [[II. Ottokár cseh király|II. Ottokár]] cseh király megyényi területeket foglalhatott el belőle. [[1274]]-ben a Kőszegiekkel együtt először a királyt és anyját ejtették foglyul, majd miután Csák Péter kiszabadított őket, a király öccsét, [[András herceg]]et kerítették hatalmukba, hogy ellenkirályként használják fel. A Fejér megyei [[Tác]] közelében egykor létezett településnél, Fövenynél azonban csatát vesztettek, így majd' egy évre kiszorultak a hatalomból. [[1275]]-76-ban szinte már polgárháború dúlt a két párt között. Paradox módon azonban Joachim, a királyi hatalommal legelőször szembeforduló báró, [[1277]]-ben éppen az ország egységének védelmében esett el egy csatában, amit a későbbi [[kiskirály]] Babonić-ősök ellen vívott. Mivel fiai nem voltak, fivérei pedig nem voltak elég ambiciózusak, ezért a Gutkeled-territóriumot felosztották a Kőszegiek és a [[Babonićok]].

Joachim a külpolitikába is beleszólt. Ő vezette azt a királyi sereget, amely [[1276]]-ban felszabadította [[Sopron]]t II. Ottokár uralma alól. Dinasztikus törekvéseivel (részesedés a Babenberg-örökségből) is magyarázható, hogy elősegítette a király és [[I. Rudolf német király|Habsburg Rudolf]] szövetségét, amely [[II. Ottokár cseh király|II. Ottokár]] cseh király bukásához ([[Kroissenbrunni csata|morvamezei csata]]) és a [[Habsburg-család|Habsburgok]] felemelkedéséhez vezetett.