„I. al-Mutavakkil abbászida kalifa” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
|}}
 
'''Al-Mutavakkil ala l-láh''' ([[arab írás|arab betűkkel]] المتوكل على الله – al-Mutawakkil ʿalā l-lāh), eredeti nevén '''Abu l-Fadl Dzsaafar''' (arabul أبو الفضل جعفر – Abū l-Faḍl Ǧaʿfar; [[822]]. [[március]]a – [[Mezopotámia]], [[Szamarra]], [[861]]. [[december 11.]]<ref name=kimikor>{{Kimikor-régi}}, 146. oldal</ref>), [[al-Mutaszim]] fia volt az [[Abbászida-dinasztia]] tizedik [[kalifa|kalifája]] (uralkodott [[847]]-től haláláig). Melléknevének (al-Mutavakkil ala l-láh) jelentése: [Istenre] hagyatkozó. Testvérétől, [[al-Vászik kalifa|al-Vásziktól]] örökölte a trónt. Nevéhez fűződik a szakítás a [[mutazila|mutazilita]] vallási nézetekkel, illetve a híres, spirális [[szamarrai mecset]] megépítése. Meggyilkolásával tört ki az ún. [[szamarrai anarchia]], ami végzetesen meggyengítette a kalifátust.
 
Al-Mutavakkil trónra lépése előtt nem töltött be politikai szerepet, és elődeinél jóval kevésbé érdekelték a művészetek is (igaz, [[Valíd ibn Ubajd Alláh al-Buhturi]]t udvari költőjévé fogadta). Vallási tekintetben ráadásul erősen eltérő nézeteket vallott rokonainál, lévén a szunnita ortodoxia elkötelezett híve. Ennek jegyében trónra lépve eltörölte a [[mutazilita]] tant érvényre juttató [[mihna|mihnát]], véget vetve az [[Ahmad ibn Hanbal]] vezette [[ulema]] ellenállását [[827]] óta őrlő üldözésnek. A kalifa nem csak elhatárolódott a nem ortodox irányzatoktól, hanem kifejezetten ellenségesen viszonyult minden ilyesmihez. [[848]]-ban magához rendelte a síiták egyik vezetőjét, a tizedik [[imám]]nak tekintett [[Ali al-Hádi]]t, akit kisfiával együtt házi őrizetbe helyezett fővárosában, [[Szamarra|Szamarrában]]. A síiták számára megtiltotta [[al-Huszajn ibn Ali|Huszajn]] imám kerbelai sírjának zarándoklat-jellegű felkeresését. Több diszkriminatív intézkedést is hozott az egyébként védett [[kereszténység|keresztény]] és [[zsidók|zsidó]] alattvalókkal szemben is.
121 193

szerkesztés