„Lackfi István” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Belam1949 (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Belam1949 (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
14. sor:
Lackfi (II.) István a történelmi magyar forrásokban [[1367]] és [[1397]] között szerepel. Három fiútestvére volt Dénes, Miklós, Imre.
Székely ispán volt 1367-71 között. A következő két évben horvát-dalmát bán funkcióját viselte. A padovai háborúban 1372 nyarán Nagy Lajos király felkérésére, hogy a padovai hercegség megsegítésére sereget vezetett Itáliában, akik Velencével álltak harcban. <ref group=mj> Az 1350-es években amikor Nagy Lajos elfoglalta Padovát, a város vezetője Francesco Carrara herceg elfogadta Lajos szövetségét, de ezzel végérvényesen elromlott Padova és Velence kapcsolata </ref> Trevisio ostrománál a török segítséggel harcoló velenceiek súlyos vereséget mértek a magyar-padovai szövetségesekre. Lackfi fogságba esett de sikerült élve kiszabadulni. 1372 és 1376 közötti időszakban erdélyi vajda volt. 1376-77-ben a Szentföldre zarándokolt. Az utazás költségeinek nagyságára jellemző volt, hogy a székesfehérvári keresztes lovagoknál elzálogosította két Tolna megyei faluját. <ref group=mj> A forrásként szolgáló oklevelet (1377.február 22) [[Fügedi Erik]] kutatta fel. lásd forrásként jelölt Holl Béla tanulmányát. </ref> Közel kétéves távolléte kedvező feltételt teremtett nagy ellenfeleinek, a Garaiaknak és híveiknek, akik mindent elkövettek a hatalomból való kiszorításra.
1383-ra sikerült ismét visszakerülni a hatalomba azzal, hogy horvát-dalmát bán lett, de a következő év áprilisában eltávolították a hatalomból. Ekkor indították a Horvátiak és [[Szécsi Miklós]] országbíró egy ellenzéki mozgalmat, amelynek célja [[Garai Miklós (nádor, (?-1386)| Garai Miklós nádor]] hatalmának megdöntése volt. 1385-ös év újra színlelt kibékülést hozott a két nagy főúri párt közötti harcban, és Lackfi István újra betölthette az erdélyi vajda hatalmi funkcióját. Támogatta [[II. Károly magyar király | II. (Kis) Károly]] trónra jutását, amelynek a Horváti János és hívei voltak a fő támogatók. Lackfi a végső felkelésben személyesen nem vett részt.
Horvátiak 1386 júliusában elfogták [[Mária magyar királynő]]t és [[Kotromanić Erzsébet magyar királyné | [Erzsébet anyakirályné]]t, a kíséretében lévő Garai Miklós nádort megölték, az események után Lackfi István Zsigmond mellé állt, kiszabadította ki a királynőt és nagyon valószínű, hogy ezért a támogatásért kapta meg a nádori címet. 1387-ben lovászmester is volt és ehhez a tisztségeihez adományul még megkapta Óvárt (Moson vármegye) és Komáromot.
 
1391-ben már titkos kapcsolatot tartott fenn a trónkövetelő [[László nápolyi király | Nápolyi Lászlóval]]. Ez Zsigmond tudomására juthatott, mert a király 1392-ben leváltotta a nádori tisztségről, majd újra felmerült a gyanú, hogy a Horvátiak-kal tartja a kapcsolatot, ezért a bizalmasnak számító lovászmesteri tisztségből is leváltotta.
Zsigmond a sikertelen és vesztes [[Nikápolyi csata | nikápolyi csatából]] (1396) nem tudott gyorsan visszatérni az országba, a királynak ezt a távollétét használták ki Lackfi és párthívei, mert fellázadtak ellene és nyíltan a trónkövetelő Nápolyi László mellé álltak. Ez a pártütés végleg megpecsételte saját és a Lackfi család többi tagjainak a sorsát is. 1397 februárjában [[Garai Miklós nádor, (1366-1433)| Garai Miklós]] és a végső leszámolást kitervelő [[Kanizsai János]] tárgyalásra hívta Lackfit a szlavonai [[Kőrös (Horvátország) | Kőrös]]re, aki a királyi menlevélben bízva fegyvertelenül jelent meg unokaöccsével, ahol ellenfelei Garai és [[Cillei Hermann]] megölték. A gyilkosságot Zsigmond utólag kiállított [[ítéletlevél | ítéletlevelével]] igazolta.
Hatalmas vagyonát a király elkobozta és hívei között szétosztotta. Jelentős részt kapott a gyilkosság kitervelője Kanizsai János érsek.