„Midwayi csata” változatai közötti eltérés

a.v.
(a.v.)
(a.v.)
[[Fájl:Lt. General James Doolittle, head and shoulders.jpg||bélyegkép|jobb|140px|James Doolittle ezredes]]
{{fő|Szingapúri csata}}
1942 tavaszára [[Japán]] megszerezte a [[Fülöp-szigetek]]et, [[Szingapúr]]t, [[Holland Kelet-India|Holland Kelet-Indiát]], valamint a [[Csendes-óceán]] keleti és déli vizeit. Az 1942 januárjában elkezdték az új hódítások védelmének tervezését. A hadsereg és a flotta stratégiai nézeteltérései azonban három hónapig akadályozták a haditervek kimunkálását.{{refhely|Parshall|22–38. o.}}{{refhely|Prange|13-15. o., 21-23. o.}}{{refhely|Willmott|39-49. o}} Áprilisra a lemondással fenyegetőző [[Jamamoto Iszoroku]], a [[Japán Császári Haditengerészet]] főparancsnoka saját stratégiai elképzelését fogadtatta el, és visszavonatta a konkurens, más műveleteket előnyben részesítő elképzeléseket.{{refhely|Parshall|33-34. o|azonos=P33-34}}{{refhely|Prange|23. o}}
 
Jamamoto stratégiai terve az Egyesült Államok [[repülőgép-hordozó]]inak megsemmisítését tűzte ki célul, mivel azokat tartotta a csendes-óceáni japán hatalomra a legveszélyesebb fegyvereknek. Ezt aláhúzta az 1942. április 18-án [[James Doolittle]]{{linkiw|James Doolittle|Jimmy Doolittle|en}} [[rendfokozat|ezredes]] által végrehajtott bombatámadás [[Tokió]] ellen. Az amerikai hordozók vonakodtak egy esetleg mindent eldöntő csatába bocsátkozni a japán flottával, amelynek a Csendes-óceánon összpontosított ereje akkor még nagyobb volt a Pearl Harborban nagy veszteségeket szenvedett amerikai erőkénél.{{refhely|Parshall|31-32. o}} Jamamoto azzal érvelt, hogy ha ismét megtámadnák Pearl Harbort, a flottatámaszpont védelmében harcba kényszerítenék és ezzel elpusztíthatnák a hordozókat, mert Japán tengeren még fölénnyel rendelkezett. Jamamoto azonban belátta, hogy a [[Hawaii#Szigetek|Hawaii-szigetekre]] telepített jelentős amerikai légierő veszélyeztetheti a japán flottát, ezért Pearl Harbor helyett Midway-t választotta célpontnak.{{azonos|P33-34}} Úgy ítélte meg, hogy az amerikai haditengerészet kiemelkedő fontosságúnak tartja Midaway-t Hawaii védelme szempontjából, és hajlandó is lesz érte mindent bevetve küzdeni.{{refhely|Willmott|66-67. o}}{{azonos|P33-34}} Ebben igaza volt, Midway-t valóban fontosnak tartotta az amerikai haditengerészet. Ezt az is bizonyítja, hogy az ütközet után tengeralattjáró-bázist létesítettek rajta, mely által a korábban Pearl Harborból operáló tengeralattjárók műveleti területe majdnem {{szám|2000}} kilométerrel megnövekedett, Midway repülőterei pedig a Wake-sziget elleni stratégiai bombázótámadások kiindulópontja lett.
Ray Spruance.jpg|Raymond Spruance ellentengernagy
</gallery></center>
Ehhez azonban először harcképes állapotba kellett hozni a Yorktownt, ami a [[korall-tengeri csata|korall-tengeri csatában]] komolyan megsérült. Az előzetes becslések szerint a hajót hónapokig kellett volna javítani a [[Seattle]] közelében fekvő [[Puget-öböl]] javító műhelyében. A Midway-nél tervezett összecsapáshoz azonban Nimitznek mindenképpen szüksége volt egy harmadik hordozóra, így nagy javításra nem volt idő. Mivel felvonói működtek, és a fedélzet nagyjából használható maradt,{{refhely|Willmott|337-340. o|azonos =W337-340}} a Pearl Harbor szárazdokkjában mindössze 72 órás feszített ütemű javítást engedélyeztek, és utána a hajót, Nimitz kívánságának megfelelően,{{azonos|W337-340}} két-három hétre bevetésre alkalmasnak nyilvánították.{{refhely|Cressman|37-45. o.}}{{refhely|Lord|37-39. o}} A fedélzeten tátongó lyukakat befoltozták, a belső váz darabjait eltávolították, és új szerkezeti egységekkel helyettesítették. A javítást a kifutás után a vízen is folytatták úgy, hogy a Yorktown fedélzetére vette a USS Vestal javítóhajó legénységét.{{refhely|Willmott|337-340. o|azonos =W337-340}}{{refhely|Lord|39. o}} A [[USS Saratoga (CV-3)|USS Saratogáról]] több századnyi repülőgépet vezényeltek át, ezek személyzete azonban nem kapott lehetőséget a gyakorlatozásra.{{azonos|W337-340}}
 
== Csata ==
[[Fájl:PBY Catalina landing.jpg|bélyegkép|jobb|250px|Egy PBY Catalina leszállás közben]]
[[Fájl:Dutch Harbor Attack - June 1942.jpg|bélyegkép|250px|jobb|Dutch Harbor a támadás után]]
1942. június 3-án kora reggel a [[Hoszogaja Bosiro]] tengernagy által vezetett erők az AL-művelet keretében megtámadták az [[Aleut-szigetek|Aleut-szigeteket]]. A [[Dzsunjó]] és a [[Rjúdzsó]] hordozó repülőgépei Dutch Harbort bombázták. Korábban ezt elterelő hadműveletként értékelte a történelemtudomány, azonban újabb keletű kutatások szerint az AL-műveletnek egyidőben kellett volna lezajlania a Midway elleni támadással,{{refhely|Lundstrom|219. o}} azonban Nagumo flottája egy nappal meghosszabbította a felkészülésre szánt időt.{{refhely*|Parshall|43-45. o., támaszkodva a Szensi Szósó 119–121. oldalára}}{{refhely|Lundstrom|220-221. o}}
 
Hajnali 4 óra 15 perckor Midway-ről felszálltak a [[PBY Catalina]] [[hidroplán]]ok, hogy a várt japán flotta érkezését felderítsék. A szigetektől 750&nbsp;km-re délnyugatra reggel 9 órakor J. P. O. Lyle főhadnagy két kis aknaszedő naszádot pillantott meg, amelyek lőni kezdtek rá, ezért jelentést tett a japán hajókról. A nyugati irányban felderítést végző Jack Reid hadnagy gépe 9 óra 25 perckor rálelt Dzsincu könnyűcirkáló vezette szállítóhajócsoportra és jelentést tett, hogy megtalálta „a főerőt”. A bővebb jelentést követelő Midway utasítására 11 óráig maradt a japán hajók közelében, és 11 hajó jelenlétét jelentette 1100&nbsp;km távolságban, melyek kelet felé tartottak.{{refhely|Lord|79-81. o}}
Midway szigetén a fél hatos észlelés után az összes repülőgép járó motorokkal várta, hogy a japán gépek a [[Rádiólokátor|radar]] hatósugarába érjenek. A terv szerint egyetlen gép sem maradhatott a földön a támadás idején, nehogy harcképtelen állapotban semmisítsék meg. 5 óra 53 perckor a radar kb. 160&nbsp;kilométer távolságban megtalálta az ellenséget, így megkezdték a felszállást. Hat [[TBF Avenger|Grumman TBF-1 Avenger]] [[torpedóbombázó]], 11 [[SB2U Vindicator|Vought SB2U-3 Vindicator]] zuhanóbombázó, 16 [[SBD Dauntless|Douglas SBD Dauntless]] zuhanóbombázó, 4 torpedókkal felszerelt [[B–26 Marauder]] és 15 [[B–17 Flying Fortress]] indult el Midwayről, hogy elkerülje a japán gépek támadását. Hat órakor sietve levegőbe emeltek összesen 26 [[F4F Wildcat|Grumman F4F Wildcat]] és [[F2A Buffalo|Brewster F2A Buffalo]] típusú elavult vadászt, melyek észak felé indultak és 45 kilométerre a szigetektől körözni kezdtek.
 
Midway radarja 6 óra 10 perckor kb. 70&nbsp;km-es távolságban mutatta a közeledő japán repülőgépeket. 6 óra 20 perckor az amerikai vadászgépek [[Floyd B. Parks]] őrnagy vezetésével váratlanul rájuk csapva megtámadták őket. A meglepetés elmúltával [[Szuganami Maszaharu]] fregatthadnagy, a Szórjú vadászai parancsnokának gyakorlott pilótái és sokkal gyorsabb Zérói 16 támadót lelőttek, nyolc gépen sérüléseket okoztak, így mindössze kettő maradt bevethető állapotban az ütközet után. 6 óra 31 perckor a Midway-szigetek légelhárítása tüzet nyitott a támadó repülőgépekre. A Hirju és a Kaga pilótái a Sand-szigetekre, az Akagi és a Szórjú pilótái a Keleti-szigetre összpontosítottak.{{refhely|Lord|116-119. o}} Szétbombázták az üzemanyagtartályokat, a hidroplánok hangárját, a flotta [[kórház]]át, az ejtőernyőraktárt, a keleti-szigeti parancsnoki harcálláspontot, az [[erőmű]]vet, az étkezdét és a kantint, valamint az üzemanyag vezetékeket. Meghalt 11 ember és megsebesült 18 fő. A japán csapásmérő gépek körülbelül harmadának megsemmisítését jelentették,{{refhely|Parshall|200–204 o.}} ezzel szemben mindössze 11 gép nem tért vissza a japán hordozókra.{{refhely|Lord|149. o|azonos=L149}} A támadás nem érte el célját, a [[repülőtér|repülőterek]] annak ellenére, hogy súlyos károkat szenvedtek, működőképesek maradtak és az amerikai repülőgépek többsége is sértetlen maradt. Újabb csapást kellett volna mérni rájuk, hogy ne veszélyeztethessék a partraszállási műveletet. Tomonaga százados tudta, hogy a legfontosabbat nem sikerült megsemmisíteni: Midway légierejét elmenekítették előlük. 7 órakor leadta a rádióüzenetet a Kidó Butainak: „Szükség van egy második támadásra.”{{refhely|Lord|126. o}}
 
==== Midway légierejének ellentámadása ====
[[Fájl:Wiliam Halsey sweared as ComSoPac-Nov42.jpg|bélyegkép|120px|jobb|Halsey admirális felesküszik, jobbra Miles R. Browining]]
[[Fájl:VT-6TBDs.jpg|bélyegkép|200px|jobb|VT-6 kötelékébe tartozó TBD-k a USS Enterprise-on a Midway-i csatában.]]
A 16. és 17. különleges egység fedélzetén csak a Catalina hidroplánok rádióadásait lehetett venni, Midway-ét nem. Spruance utolsó, hat órás értesülése szerint két japán hordozót észleltek, hozzávetőleg délnyugati irányban, de a másik kettőről nem érkezett híradás, így azok akár másfelé is járhattak. A tengernagy kockázatos döntést hozott. Eredeti elképzelése szerint csak 9 órakor indította volna a gépeket, de [[Miles Browning]] [[sorhajókapitány]], Spruance törzsfőnöke agresszív fellépéssel kiharcolta{{refhely*|Lundstrom|303. o., Lundstrom megállapítja, hogy Halsey-n kívül senki nem volt képes kontroll alatt tartani Browningot, mert hiányzott hozzá a Halsey-ban szintén meglevő erőszakosság. Halsey ugyan melegen ajánlotta törzsét Spruance-nek, mikor az átvette a Task Force 16-t, de kihagyta a számításból a habitusuk közti különbséget}} az elképzelhető legkorábbi indítást.{{refhely|Lord|153. o|azonos =L153}} Spruance helybenhagyta a döntést. Hét óra öt perckor elkezdték a felszállást a Hornet és az Enterprise csapásmérő gépei.
 
A Horneten minden rendben ment, öt perccel 8 óra előtt az utolsó gép is a levegőbe emelkedett, de az Enterprise-on csak a légtérvédő vadászok és a zuhanóbombázók szálltak fel. Spruance parancsa szerint a teljes gépállománynak egyszerre kellett csapást mérnie, de ilyen parancsra korábban nem számított az ellátószemélyzet, ezért a torpedóvetők egy része ekkor még nem volt felfegyverezve. Az munka meglehetősen sokáig elhúzódott és 7:28-kor radarjelek megmutatták és nemsokára megpillantották a Tone-4-es jelű japán felderítő hidroplánt, így a flotta pozíciója lelepleződött.{{refhely|Lord|156-157. o|azonos =L156-157}} Ez új helyzetet teremtett, a késlekedés egyre kockázatosabbnak tűnt. A levegőben köröző gépek, vagyis a Hornet 15 torpedóvetője és 35 zuhanóbombázója, és 10 fedezetet adó vadászgépe plusz az Enterprise 33 zuhanóbombázója nem várt tovább, hanem 7:45-kor a hordozókról jövő fényutasításnak engedelmeskedve útnak indult.{{azonos|L156-157}} Csatlakozott hozzájuk az ezekben a percekben felszálló vadászszázad az Enterprise-ról{{azonos|L156-157}}, majd 8:06-kor felszállt az Enterprise 15 torpedóvetője is és a már elindult társak után eredt.{{azonos|L156-157}}
 
A két „hiányzó” japán hordozóról továbbra sem érkezett jelentés, de Fletcher nem akarta és nem merte csapásmérő erejét továbbra is visszatartani.{{refhely|Lord|172. o}} 8:38-kor órakor a Yorktown is elindította a gépeit, {{refhely|Cressman|84-89., 226-227. o.}}{{refhely|Buell}}{{refhely|Parshall|215-216. o.}}ezzel a hordozók védelmét ellátó vadászgépeken kívül teljes rendelkezésre álló erőt bevetették a japán hajók ellen.{{azonos|L153}}
 
==== Nagumo dilemmája ====
 
A Tone 4-es felderítő, Amarin Hirosi 7:58-kor azt jelentette, hogy az amerikai flotta irányát délkeletről délre változtatta (ekkor álltak szélirányba a hordozók a repülőgépek indításához). A támadások és a bizonytalanság miatt felbőszült Nagumo újra utasította, hogy azonosítsa a hajótípusokat. 8:09-kor azt a rádióüzenetet kapták, hogy a csoport 5 cirkálóból és 5 rombolóból áll. Nagumo erősen izgatott törzse megkönnyebbült ennek hallatán.{{refhely|Lord|140. o}} 8:20-kor azonban a pilóta „mintha anyahajót látott volna”{{refhely|Macksey|209. o.|azonos=M209. o.}} csatlakozni a csoporthoz. Ez megváltoztatta a helyzetet, a sziget másodlagossá vált, a legfontosabb a hordozó megsemmisítése lett. A földi célpontra szánt fegyverzet helyett ismét torpedókat kezdtek felszerelni. 8:30-kor a Tone-4-es újabb két cirkálót fedezett fel kb. 30 km-rel nyugatabbra, amely egy második csoportosulás létét sejtette.{{refhely|Lord|146. o|azonos=L146}}
[[Fájl:TamonYamaguchi.jpg|bélyegkép|120px|jobb|Jamagucsi Tamon ellentengernagy]]
 
* {{hely|Lord ford. Auer}} {{cite book |last=Lord |first=Walter |title=Hihetetlen győzelem |location =Budapest| year = 1980| publisher = Zrínyi Katonai Kiadó| others=ford. Auer Kálmán |isbn=963 326 2887|A fordítás az 1967-ben New Yorkban, a Harper Row kiadó gondozásában megjelent első kiadás felhasználásával készült.}}
* {{hely|Lundstrom}} {{cite book|title=Black Shoe Carrier Admiral: Frank Jack Fletcher at Coral Seas, Midway and Guadalcanal| first=John B |last =Lundstrom|publisher =Naval Institute Press|year =2006|pages =}}
* {{cite book| last=MacDonald |first=John | title= A II. világháború nagy csatái|publisher =GABO Kft.|year=1995| ISBN 963-8009-07-1|Chapter =64–71. o.}}
* {{hely|Macksey}} {{Cite book|title=A II. világháború katonai tévedései|isbn=963 367 062 4 | editor=Kenneth Macksey|year= |publisher= Alexandra |location=Pécs}}
* {{hely|Morison}}{{cite book|author=Morison|title=Coral Sea, Midway and Submarine Actions: May 1942 – August 1942. (History of United States Naval Operations in World War II), Volume IV}}
* {{cite book |last =Mrazek| first =Robert| title = A Dawn Like Thunder: The True Story of Torpedo Squadron Eight| publisher =Back Bay Books | year = 2009|isbn= 0316056537}}
* {{hely|Mrazek testimony}}{{cite book|last=Mrazek|first=Robert|title=A Dawn Like Thunder; testimony from surviving pilots|publisher =|year =|language =angol}}
* {{cite book| last= Newark| first = Tim| title =Sorsfordító ütközetek - 50 csata, amely megváltoztatta a történelem menetét| publisher = Zrínyi Kiadó | year = 2003| ISBN 963-327-379-X | Chapter = 112–115. o.}}
* {{hely|NSA}}{{cite web|url=http://www.nsa.gov/about/cryptologic_heritage/center_crypt_history/publications/battle_midway.shtml|title=TheBattle of Midway|accessdate=2013-01-28|language=angol}}
* {{hely|Office of Naval Intelligence}}{{cite web|url=http://www.ibiblio.org/hyperwar/USN/USN-CN-Midway/USN-CN-Midway-6.html| title=MIDWAY'S ATTACK ON THE ENEMY CARRIERS June 4|author =Office of Naval Intelligence Combat Narrative|accessdate =2012-01-28}}