„Midwayi csata” változatai közötti eltérés

1942 tavaszára [[Japán]] megszerezte a [[Fülöp-szigetek]]et, [[Szingapúr]]t, [[Holland Kelet-India|Holland Kelet-Indiát]], valamint a [[Csendes-óceán]] keleti és déli vizeit. Az 1942 januárjában elkezdték az új hódítások védelmének tervezését. A hadsereg és a flotta stratégiai nézeteltérései azonban három hónapig akadályozták a haditervek kimunkálását.{{refhely|Parshall|22–38. o.}}{{refhely|Prange|13-15. o., 21-23. o.}}{{refhely|Willmott|39-49. o}} Áprilisra a lemondással fenyegetőző [[Jamamoto Iszoroku]], a [[Japán Császári Haditengerészet]] főparancsnoka saját stratégiai elképzelését fogadtatta el, és visszavonatta a konkurens, más műveleteket előnyben részesítő elképzeléseket.{{refhely|Parshall|33-34. o|azonos=P33-34}}{{refhely|Prange|23. o}}

Ehhez azonban először harcképes állapotba kellett hozni a Yorktownt, ami a [[korall-tengeri csata|korall-tengeri csatában]] komolyan megsérült. Az előzetes becslések szerint a hajót hónapokig kellett volna javítani a [[Seattle]] közelében fekvő [[Puget-öböl]] javító műhelyében. A Midway-nél tervezett összecsapáshoz azonban Nimitznek mindenképpen szüksége volt egy harmadik hordozóra, így nagy javításra nem volt idő. Mivel felvonói működtek, és a fedélzet nagyjából használható maradt,{{refhely|Willmott|337-340. o|azonos =W337-340}} a Pearl Harbor szárazdokkjában mindössze 72 órás feszített ütemű javítást engedélyeztek, és utána a hajót, Nimitz kívánságának megfelelően,{{azonos|W337-340}} két-három hétre bevetésre alkalmasnak nyilvánították.{{refhely|Cressman|37-45. o.}}{{refhely|Lord|37-39. o}} A fedélzeten tátongó lyukakat befoltozták, a belső váz darabjait eltávolították, és új szerkezeti egységekkel helyettesítették. A javítást a kifutás után a vízen is folytatták úgy, hogy a Yorktown fedélzetére vette a USS Vestal javítóhajó legénységét.{{refhely|Willmott|337-340. o|azonos =W337-340}}{{refhely|Lord|39. o}} A [[USS Saratoga (CV-3)|USS Saratogáról]] több századnyi repülőgépet vezényeltek át, ezek személyzete azonban nem kapott lehetőséget a gyakorlatozásra.{{azonos|W337-340}}

1942. június 3-án kora reggel a [[Hoszogaja Bosiro]] tengernagy által vezetett erők az AL-művelet keretében megtámadták az [[Aleut-szigetek|Aleut-szigeteket]]. A [[Dzsunjó]] és a [[Rjúdzsó]] hordozó repülőgépei Dutch Harbort bombázták. Korábban ezt elterelő hadműveletként értékelte a történelemtudomány, azonban újabb keletű kutatások szerint az AL-műveletnek egyidőben kellett volna lezajlania a Midway elleni támadással,{{refhely|Lundstrom|219. o}} azonban Nagumo flottája egy nappal meghosszabbította a felkészülésre szánt időt.{{refhely*|Parshall|43-45. o., támaszkodva a Szensi Szósó 119–121. oldalára}}{{refhely|Lundstrom|220-221. o}}

Midway radarja 6 óra 10 perckor kb. 70 km-es távolságban mutatta a közeledő japán repülőgépeket. 6 óra 20 perckor az amerikai vadászgépek [[Floyd B. Parks]] őrnagy vezetésével váratlanul rájuk csapva megtámadták őket. A meglepetés elmúltával [[Szuganami Maszaharu]] fregatthadnagy, a Szórjú vadászai parancsnokának gyakorlott pilótái és sokkal gyorsabb Zérói 16 támadót lelőttek, nyolc gépen sérüléseket okoztak, így mindössze kettő maradt bevethető állapotban az ütközet után. 6 óra 31 perckor a Midway-szigetek légelhárítása tüzet nyitott a támadó repülőgépekre. A Hirju és a Kaga pilótái a Sand-szigetekre, az Akagi és a Szórjú pilótái a Keleti-szigetre összpontosítottak.{{refhely|Lord|116-119. o}} Szétbombázták az üzemanyagtartályokat, a hidroplánok hangárját, a flotta [[kórház]]át, az ejtőernyőraktárt, a keleti-szigeti parancsnoki harcálláspontot, az [[erőmű]]vet, az étkezdét és a kantint, valamint az üzemanyag vezetékeket. Meghalt 11 ember és megsebesült 18 fő. A japán csapásmérő gépek körülbelül harmadának megsemmisítését jelentették,{{refhely|Parshall|200–204 o.}} ezzel szemben mindössze 11 gép nem tért vissza a japán hordozókra.{{refhely|Lord|149. o|azonos=L149}} A támadás nem érte el célját, a [[repülőtér|repülőterek]] annak ellenére, hogy súlyos károkat szenvedtek, működőképesek maradtak és az amerikai repülőgépek többsége is sértetlen maradt. Újabb csapást kellett volna mérni rájuk, hogy ne veszélyeztethessék a partraszállási műveletet. Tomonaga százados tudta, hogy a legfontosabbat nem sikerült megsemmisíteni: Midway légierejét elmenekítették előlük. 7 órakor leadta a rádióüzenetet a Kidó Butainak: „Szükség van egy második támadásra.”{{refhely|Lord|126. o}}

A 16. és 17. különleges egység fedélzetén csak a Catalina hidroplánok rádióadásait lehetett venni, Midway-ét nem. Spruance utolsó, hat órás értesülése szerint két japán hordozót észleltek, hozzávetőleg délnyugati irányban, de a másik kettőről nem érkezett híradás, így azok akár másfelé is járhattak. A tengernagy kockázatos döntést hozott. Eredeti elképzelése szerint csak 9 órakor indította volna a gépeket, de [[Miles Browning]] [[sorhajókapitány]], Spruance törzsfőnöke agresszív fellépéssel kiharcolta{{refhely*|Lundstrom|303. o., Lundstrom megállapítja, hogy Halsey-n kívül senki nem volt képes kontroll alatt tartani Browningot, mert hiányzott hozzá a Halsey-ban szintén meglevő erőszakosság. Halsey ugyan melegen ajánlotta törzsét Spruance-nek, mikor az átvette a Task Force 16-t, de kihagyta a számításból a habitusuk közti különbséget}} az elképzelhető legkorábbi indítást.{{refhely|Lord|153. o|azonos =L153}} Spruance helybenhagyta a döntést. Hét óra öt perckor elkezdték a felszállást a Hornet és az Enterprise csapásmérő gépei.

A két „hiányzó” japán hordozóról továbbra sem érkezett jelentés, de Fletcher nem akarta és nem merte csapásmérő erejét továbbra is visszatartani.{{refhely|Lord|172. o}} 8:38-kor órakor a Yorktown is elindította a gépeit, {{refhely|Cressman|84-89., 226-227. o.}}{{refhely|Buell}}{{refhely|Parshall|215-216. o.}}ezzel a hordozók védelmét ellátó vadászgépeken kívül teljes rendelkezésre álló erőt bevetették a japán hajók ellen.{{azonos|L153}}

A Tone 4-es felderítő, Amarin Hirosi 7:58-kor azt jelentette, hogy az amerikai flotta irányát délkeletről délre változtatta (ekkor álltak szélirányba a hordozók a repülőgépek indításához). A támadások és a bizonytalanság miatt felbőszült Nagumo újra utasította, hogy azonosítsa a hajótípusokat. 8:09-kor azt a rádióüzenetet kapták, hogy a csoport 5 cirkálóból és 5 rombolóból áll. Nagumo erősen izgatott törzse megkönnyebbült ennek hallatán.{{refhely|Lord|140. o}} 8:20-kor azonban a pilóta „mintha anyahajót látott volna”{{refhely|Macksey|209. o.|azonos=M209. o.}} csatlakozni a csoporthoz. Ez megváltoztatta a helyzetet, a sziget másodlagossá vált, a legfontosabb a hordozó megsemmisítése lett. A földi célpontra szánt fegyverzet helyett ismét torpedókat kezdtek felszerelni. 8:30-kor a Tone-4-es újabb két cirkálót fedezett fel kb. 30 km-rel nyugatabbra, amely egy második csoportosulás létét sejtette.{{refhely|Lord|146. o|azonos=L146}}

* {{cite book| last=MacDonald |first=John | title= A II. világháború nagy csatái|publisher =GABO Kft.|year=1995| ISBN 963-8009-07-1|Chapter =64–71. o.}}

* {{cite book| last= Newark| first = Tim| title =Sorsfordító ütközetek - 50 csata, amely megváltoztatta a történelem menetét| publisher = Zrínyi Kiadó | year = 2003| ISBN 963-327-379-X | Chapter = 112–115. o.}}