„Meteor (csillagászat)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Mik a meteorok?: +link |
a most már 7 ezer tonnás |
||
25. sor:
A meteoroidok apró porszemcsék. Jelentős részük mindössze [[Nagyságrendek listája (tömeg)|0,001 – 1 g]] tömegű, méretük 0,01 mm-től a néhány cm-ig terjed. Kicsinységük miatt a világűrben láthatatlanul keringenek, ugyanis rendkívül kevés a róluk visszavert napfény. Többféle úton jöhetnek létre: [[üstökös]]ök anyagkibocsátásával, de a jóval ritkábban előforduló [[kisbolygó]]-ütközések, ezen égitestek porladása is termeli.
A világűrben keringő részecskék akkor válnak érdekessé számunkra, amikor összetalálkoznak a Földdel. A meteoroidot erős fékező hatás éri a felszín felé haladva egyre sűrűsödő levegőrétegekben. Ennek hatására a levegő és maga a részecske is erősen felizzik: meteorjelenséget látunk. Jelentős részük a Föld légkörében teljesen elég, vagy finom porrá esik szét, nem is éri el a földfelszínt. Nagyon ritkán ennél lényegesen nagyobbak is előfordulnak, ezek nagyon fényes, akár a teleholdnál is fényesebb [[tűzgömb]]ökként láthatók. Ilyen volt megfigyelhető például 2013 februárjában az [[oroszország]]i [[Cseljabinszk]] felett, ahol egy légkörbe belépő, becslések szerint [[2013-as oroszországi meteoresemény|
A meteorok feltűnési magassága – ahol megpillantható fényes csíkjuk az égbolton – 80–120 km, és általában 40–60 km magasan hunynak ki. A légkör felső határához 10–70 km/s sebességgel érkeznek, ezért kis tömegük ellenére hatalmas [[mozgási energia|mozgási energiával]] rendelkeznek. Ennek az energiának kb. 1%-a [[ionizáció]]s és [[gerjesztés]]i folyamatokra fordítódik, a többi [[hő]]vé alakul. A gerjesztés hatására fényjelenség lép fel – ez az a hatás, amit először megpillanthatunk. A létrejött [[ion]]ok csak bizonyos idő múlva [[rekombináció|rekombinálódnak]], amikor [[fény]]ként visszasugározzák a gerjesztett állapot energiatöbbletét. Így alakulhat ki a meteorjelenség után visszamaradó [[meteornyom]] az izzó, ionizált levegőcsatornákból. Ez az ioncsatorna jó elektromos vezető lévén visszaveri az [[elektromágneses hullám]]okat. A meteorjelenség ennek következtében [[radar]]ral, de akár [[rádiós meteorészlelés|rövidhullámú rádió]]val is vizsgálható. A [[rádióamatőr]]ök közül sokan jól ismerik a meteorrajok rádióhullámokat visszaverő hatását, és ki is használják a nagyobb meteorrajok jelentkezésekor.
| |||