„Jézus Társasága” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Története: Van már szócikke Kalocsának is |
|||
125. sor:
Az első két magyar jezsuita (Hernád Péter és Szabó István) az [[1550]]-ben alapított bécsi jezsuita kollégium diákja volt. [[1561]]-ben nyílt meg a [[Nagyszombat|nagyszombati kollégium]] - Oláh Miklós esztergomi érsek, Hunyadi (I.) Mátyás király unokaöccse - nevéhez fűződik a magyarországi első egyetemként számon tartott nagyszombati jezsuita akadémia alapítása is (1554). [[1579]]-ben pedig [[Báthory István]] telepítette le a jezsuitákat a [[kolozsmonostor]]i apátságban, azzal a céllal, hogy [[Kolozsvár]]ott közismereti és államvezetési ismereteket tanító kollégiumot nyissanak. Két évvel később ennek a kollégiumnak a tanulói között találjuk a [[17. század]] majdani legismertebb jezsuitáját, [[Pázmány Péter]]t. (Ezt az iskolát, mivel nem általában közismeretet tanított,hanem a rekatolizáció előkészítője volt Erdélyben, Báthory halála után, 1587-ben felszámoltatta az erdélyi fejedelemség átmeneti vezetése.)Pázmány esztergomi érsekként többek között megalapította a nagyszombati egyetemet, melynek utóda a mai [[ELTE]] Budapesten. [[1773]]-ban 19 kollégiumban tanítottak a magyar jezsuiták. A [[18. század|18.században]] 700 könyv jelent meg jezsuita szerzőtől, ezek között évente fél tucat magyar nyelven. Az évszázad végére 935 jezsuita dolgozott az országban 50 különböző helyen, és számuk gyorsan gyarapodott.
Az Osztrák–Magyar Monarchia egész területét átfogó egyetlen osztrák jezsuita provinciából vált ki a független magyar rendtartomány [[1909]]. szeptember 7-én. Az önálló rendtartománynak [[1945]]-ben már 400 tagja volt, akik kilenc templomban, két gimnáziumban ([[Kalocsa|Kalocsán]] és [[Pécs]]ett) és egy lelkigyakorlatos házban működtek. Ezekhez járultak még a rendi ifjúság képzésére rendelt intézmények, a budai [[noviciátus]] ([[Manréza]]) és a szegedi filozófiai és teológiai főiskolák. Nyolc folyóiratot adtak ki a magyar jezsuiták (''[[A Szív]], Magyar Kultúra'' stb.). Az egész országra kiterjedő apostoli munkáik közé tartoztak a ''Mária Kongregációk, a KALOT, a Szívgárda, a Szívtestőrség és a népmissziók''. A jezsuita rendházak az ország minden részét behálózták: [[Nagykapornak]] ([[1859]]), [[Kalocsa]] ([[1860]]), [[Budapest]] ([[1886]]), Pécs ([[1912]]), [[Szeged]] ([[1920]]), [[Mezőkövesd]] ([[1923]]), [[Hódmezővásárhely]] ([[1936]]), [[Kispest]] ([[1939]]), [[Kaposvár]] ([[1948]]). Magyarországi munkáikon kívül [[Kína|Kínában]] is vállaltak egy missziós területet.
[[1950]]-ben betiltották a szerzetesrendek működését, elvették házaikat, államosították intézményeiket és eltiltották őket minden apostoli munkától. Negyven éven keresztül a jezsuiták szétszóródásra kényszerültek.
| |||