„Anjou Margit angol királyné” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
49. sor:
 
==Házassága==
[[1445]]. [[április 23.|április 23]]-án a 15 esztendős hercegnő a [[hampshire]]-i [[Titchfield]]-ben nőül ment [[VI. Henrik angol király]]hoz, aki nyolc évvel volt idősebb nála. Margit nagybátyja [[VII. Károly francia király]] volt, aki politikai okokból egyezett bele unokahúga és régi ellenfele, az angol uralkodó frigyébe, mivel akkorra már majdnem száz éve folyamatos hadiállapot volt a két ország között. Margitról feljegyezték, hogy szép, szenvedélyes, büszke és erős akaratú volt, ellentétben határozatlan, gyenge kezű férjével, Henrikkel, aki 9 hónapos korában került a trónra, s nagykorúvá válásáig egy régens tanács vette kezébe Anglia kormányzását. 1445. május 30-án, a Westminster Apátságban Margitot hivatalosan is Anglia királynéjává koronázták.
1453 elején kiderült, hogy a királyné várandós, ám csupán 10 héttel gyermeke születése előtt erőt vett Henriken a mély melankólia, s katatón révületbe zuhant, melyből nem is sikerült kilábalnia 16 hónapon át.
 
[[1453]]. [[október 13.|október 13]]-án, nyolcévnyi várakozás után megszületett a trónörökös, [[Westminsteri Eduárd]] herceg, aki végül szülei egyetlen gyermeke lett. A királyné háztartásában szolgált udvarhölgyként [[Woodville Erzsébet angol királyné|Elizabeth Woodville]] is, aki később [[Anglia]] királynéja lett. (Elizabeth akkor még Sir John Grey felesége volt, akihez 1452 körül ment hozzá, s akinek két fiút is szült.)
Mivel VI. (Lancaster) Henrik idegi kimerültsége miatt már csupán névleg volt Anglia királya, ezért Margit elhatározta, előterjeszt egy javaslatot a főnemesi tanács elé, miszerint férje betegségének ideje alatt ő szeretné kormányozni az országot, ha kell akár a wales-i herceg nagykorúvá válásáig. Az udvar nemesei azonban nem voltak vele egy véleményen, mivel idegenkedtek egy nő, ráadásul egy idegen születésű nő politikai hatalmától, hiába volt királyné, s a trónörökös édesanyja. Margit ellenségei odáig mentek intrikáikkal, hogy azt kezdték el terjeszteni: a wales-i herceg nem is VI. Henrik fia. Lehetséges apaként szóba került Edmund Beaufort (Somerset 2. hercege) és James Butler (Wiltshire grófja) is, ám ezen pletykák alátámasztására a történész szakemberek soha nem találtak szilárd bizonyítékokat. Olyan feltételezések is születtek, miszerint a trónörökös elcserélt gyermek, mert a királyné igazából halott gyermeket vagy leányt szült. (Ha valóban halva született volna az örökös vagy lány lett volna, akkor Margit és férje politikai hatalma alapjaiban rendült volna meg, mivel az ország jövője fiúutód nélkül komoly veszélybe került volna, egy esetleges polgárháborúról nem is beszélve.)
Akkorra már kezdett kibontakozni az anarchia Angliában, ugyanis a két rivális trónkövetelő, a Lancaster-házból származó Somerset hercege és a York-házból való Richard Plantagenet szembe került egymással, s mindketten a koronára áhítoztak. Plantagenet arra hivatkozott trónigénye alátámasztásánál, hogy az ő ereiben több királyi vér folyik, mint VI. Henrikében. Amikor Margit látta, hogy Somerset és Plantagenet, hogy vetélkedik egymással a trónért, úgy döntött, ha férje képtelen megvédeni birodalmát, akkor majd ő megteszi, nehogy bárki is kiforgathassa Eduárd herceget jogos örökségéből.