„Művelődés (folyóirat)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→A lap története 1948-1985 között: kékítés |
|||
11. sor:
Az 1960-as évek eleje a már Művelődés nevet viselő lap beszűkülésének időszaka. A tizenöt tagú szerkesztő bizottságnak egyetlen magyar tagja volt, [[Szemlér Ferenc]]. Ritkábban jelentkezett versekkel, cikkekkel [[Majtényi Erik]], [[Hervay Gizella]], [[Farkas Árpád (író)|Farkas Árpád]], néha-néha [[Sütő András]] – egy ízben a zenei anyanyelv fontosságáról ír –, az anyagok többsége azonban románból készült fordítás. [[Móricz Zsigmond]] halálának negyedszázados évfordulójáról ugyan megemlékezett a Művelődés, de [[Veres Péter]] csak azért kapott szót, mert esszéjében a román [[Panait Istrati]] műveit méltatta.
Fordulópont 1968, amikor a romániai magyarság művelődési, irodalmi és közéletének megpezsdülése keretében a Művelődés is kilép elszigeteltségéből. 1969 elejétől tényleges vezetője [[Vistai András János|V. András János]] író és műfordító. Júliusban új szerkesztőbizottság alakult, bevonták ebbe [[Sütő András]]t, [[Beke György]]öt, a néprajzkutató [[Kós Károly (néprajzkutató)|Kós Károlyt]], a zeneszerző [[Szabó Csaba (zeneszerző)|Szabó Csabát]], a régész [[Székely Zoltán (régész)|Székely Zoltán]]t, továbbá vidéki irányítókat jelöltek ki a közművelődés számára. A lap történetének legeredményesebb szakasza kezdődött el: tudatosan vállalta fel a romániai magyarság közművelődésének gondjait. Új rovatokat nyitott: a népköltészeti kutatók számára a Vadrózsákat, amely [[Kallós Zoltán]], [[Faragó József (néprajzkutató)|Faragó József]], [[Nagy Olga]], [[Gazda Klára]], [[Jagamas János]], [[Nagy Jenő (néprajzkutató)|Nagy Jenő]], [[Ráduly János]], [[Seres András]] és mások írásait közölte. Szót kaptak a nyelvészek, [[Szabó T. Attila]], [[Márton Gyula]], [[Gálffy Mózes]], [[Murádin László]], gyakran találni a folyóiratban helynévismertetéseket. A Játékszín rovat [[Csokonai Vitéz Mihály]], [[Tamási Áron]] darabjait juttatta el a műkedvelőkhöz. Az Enciklopédia a művelődéstörténeti írások fórumává lett, munkatársai [[Benkő Samu]], [[Csetri Elek]], [[Demény Lajos]], [[Jakó Zsigmond Pál|Jakó Zsigmond]]. Erőteljes hangsúlyt kaptak a magyar történelmi hagyományok. A Tárlat erdélyi magyar képzőművészek alkotásait mutatta be. Rovat nyílt a zenének, a Muzsika; [[Bartók Béla|Bartók]] (1970) és [[Kodály Zoltán|Kodály]] (1972) emlékszámok jelentek meg. A Pegazus kortárs magyar költőket közvetített, [[Illyés Gyula|Illyés Gyulával]], [[Kassák Lajos]]sal, [[Nagy László (költő)|Nagy László]]val együtt, velük természetes egységben erdélyieket: [[Farkas Árpád (író)|Farkas Árpádot]], [[Király László (író)|Király László]]t, [[Szőcs Kálmán]]t, [[Magyari Lajos]]t. Jelentős helyet foglalt el a folyóiratban az erdélyi magyarság önismeretét építő publicisztika: [[Balogh Edgár]], [[Beke György]] írásai. A nemzeti öntudatot, a történelmi emlékezetet tartotta ébren a gazdag – fényképekkel illusztrált – Naptár rovat, [[Vistai András János|V. András János]] összeállításában.
Ebben az időszakban a Művelődés szervezést is magára vállalt két ízben is. 1971-ben és 1972-ben tanácskozásra hívta össze a Kovászna megyei Árkosra a népdal és népzene magyar és román szakembereit; az első tanácskozás anyagát kötetben is közreadta Árkos – 1971 címmel.
| |||