„Epheszoszi Hérakleitosz” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a idéz
69. sor:
[[Milétoszi iskola|Milétoszi]] értelemben Hérakleitosz esetében nem beszélhetünk kozmogóniáról: az ő esetében a tűz nem tekinthető eredendő alkotóanyagnak, abban az értelemben ahogyan a víz [[Thalész]]nál illetve a levegő [[Anaximenész]]nél. A világrendet sem isten, sem ember nem alkotta, hanem ''„mindig volt, van és lesz: örökké élő tűz, fellobban mértékre és elalszik mértékre.”''<ref>Hérakleitoszt idézi [[Alexandriai Kelemen]] in ''Stromata'' V 104, 1.</ref>
 
A lélek ugyancsak tűzből épül fel, a halála pedig a „nedvességbe” való teljes beleolvadás. A „működőképes” lélek száraz, azaz tüzes: „A száraz lélek a legbölcsebb és a legkiválóbb”legkiválóbb.” <ref>Hérakleitoszt idézi [[Sztobaiosz]] in ''Athologion'' III 5, 8.</ref> A lélek nedvesedése, például erős részegség hatására, gyermeteggé, beteggé teszi az embert és megfosztja erejétől: ''„A férfit, ha lerészegedett, serdületlen fiú vezeti; botladozik, nem veszi észre, hová lép, nedves lelke lévén.”''<ref>Uo. III 5, 7.</ref> Ez azt is jelenti, hogy Hérakleitosz az értelmet a lélekbe helyezte és olyan kozmikus tűzként írta le mint ami bizonyos mértékig rendelkezik a kozmikus tűz hatalmával. Ezt a gondolatot valószínűleg abból a megfigyelésből vette, hogy amíg az élő test meleg, addig a holt test hideg.
 
=== Teológia ===