„Harangedényes kultúra” változatai közötti eltérés

Bár [[Magyarország]] területén a '''harangedényes kultúra''' (angolul: Bell-Beaker culture, néha rövidítve Beaker culture, vagy Beaker people vagy Baeker folk, németül: Glockenbecherkultur) a [[bronzkor|korai bronzkor]] egyik fő [[kultúra|régészeti kultúrája]]ként jelenik meg, [[Nyugat-Európa|Nyugat-Európá]]ban a késő-[[neolitikum]]ból vagy a [[kőrézkor]]ból a kora bronzkorba való átmenet egyik kultúrája volt, kb. [[Kr. e. 3. évezred|Kr. e. 2800-1800]] között (a Kr. e. 1800-as évszám [[Nagy-Britannia|Nagy-Britanniá]]ra vonatkozik). Vezérleletei: harangedények, réztőrök, csuklóvédők, V-furatú csontgombok (harangedényes csomag)<ref>Endrődi - Horváth M., 21. old.</ref>. A kultúra elterjedési területe [[Marokkó|Észak-Marokkótól]], [[Szicília|Szicílián]] át [[Nyugat-Európa|Nyugat-Európában]] egészen a [[Brit-szigetek]]ig, [[Közép-Európa|Közép-Európában]] pedig a [[Kárpát-medence|Kárpát-medencén]] át egészen [[Lengyelország]]ig terjed. A kultúra népessége általában a nagyobb [[folyó]]k és a [[tenger]]part mentén hozta létre [[település]]eit. A német régészetben az akkor [[Mainz]]ban dolgozó [[Paul Reinecke]] őstörténész vezette be a Glockenbecherkultur fogalmát 1900-ban, az angolszász szakirodalomban pedig [[John Abercromby]] a Beaker culture Baeker terminológiát 1904-ben.

Lanting és Van der Waals olyan kronológiát javasoltak, hogy a harang alakú edények a zsinegdíszes kerámiából és a tölcséres szájú edények kultúrájának előzményeiből fejlődött ki, ez évtizedekig általánosan elfogadott volt. A harangedények kultúráját javasolták egy korai indoeurópai kultúra, még pontosabban, egy ősi proto-kelta, proto-itáliai, vagy italo-kelta kultúra jelöltjének. Jelenleg azonban, az összes elérhető dél-németországi forrást áttekintve, azt a következtetést vonták le, hogy a harangedényes kultúra egy új és független kultúra volt, a zsinegdíszes kultúra kortársaként. Ezt a következtetést alátámasztotjaalátámasztja a harang alakú edények radiokarbon keltezésének egész Európára kiterjedő áttekintése, miszerint a harang alakú edények legkorábbi harangedényeket Ibériában készítették Kr. e. 2900-ban. Ez azt jelenti, hogy a zsinegdíszes kerámiával egyidős stílusról van szó, de különböző kezdetekkel a különböző európai régiókban.

Stuart Piggott szerint a harang alakú edényeket készítő csoportok a Tajo közép-portugáliai torkolatvidékéről indultak kelet és észak felé tartó sorozatos vándorútjaikra valamivel a Kr. e. 3. évezred végén<ref>Piggott, 112-113. old.</ref>. Hollandia területéről már a Kr. e. 19. századból vannak rádiókarbon adatok a harangedényes csoportok megtelepedéséről és a zsinegdíszes kerámia népével való keveredésről<ref>Piggott, 124. old. 59. lábj.</ref>. A Rajna vidék és Németalföld volt a kiindulópontja a harang alakú edényeket készítő csoportok úgynevezett visszaáramlásának, amely Franciaország, Szardínia, Szicília, Spanyolország, valamint a Brit-szigetek területét érintette. Angliában Kr. e. 1800 körül jelennek meg a harang alakú edények<ref>Piggott, 113. old.</ref>. Piggott nem utal rá, hogy a harang alakú edények készítői ismerték volna a bronzkészítést. Sőt a rézöntésnek is az egyrészes, nyitott öntőformát alkalmazó módját ismerték csak<ref>Piggott, 112. old.</ref>. Viszont az ő vándorlásaikhoz kapcsolható a rézművesség nyugat-európai elterjedése. A harang alakú edények készítői mindenütt erősen érdekeltek voltak a helyileg található termésrész és arany kitermelésében <ref>Piggott, 113. old.</ref>. Felhívja viszont a figyelmet Piggot arra, hogy a harang alakú edények korszakának utolsó szakaszában, nagyjából a mai Bern, Bécs, Frankfurt és Drezda közötti területen új típusú rézeszközök, fegyverek és ékszerek is megjelentek, amelyek már a bronztárgyak előfutárai <ref>Piggott, 115. old.</ref>. Ez a váltás azonban szerinte a harang alakú edényeket készítő nép közreműködése nélkül történt, a Levantétól induló és tengeri úton az Adriai-tenger északi partjáig, majd onnét az Alpokon a Szent-Gotthárd hágónál áthaladó kereskedelmi vállalkozások hatására<ref>Piggott,116-117</ref>.