1959 és 1964 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán végezte tanulmányait, mesteremesterei Somogyi József, voltSzabó Iván és [[Pátzay Pál]] voltak. 1968 és 1974 között a pécsi Művészeti Szakközépiskola művészeti igazgatói posztját töltötte be. 1967-ben egyik megalapítója és szervezője volt a villányi nemzetközi szobrász-alkotótelepnek. 1982-től 1995-ig tanszékvezető volt a [[Janus Pannonius Tudományegyetem]] rajztanszékén, 1989-től ugyanott tanszékvezető docenssé nevezték ki az általa megszervezett egyetemi szintű rajz- és vizuális szakemberképzési, 1991-től egyetemi tanárként dolgozott. 2000-től a Janus Pannonius Tudományegyetem Művészeti Kar szobrász tanszékvezető egyetemi tanára volt. Római ösztöndíjasként tanulta [[Amerigo Tot]] oldalán a viaszveszejtéses bronzöntés technikáját, ezt jelenleg is műveli munkája mellett. A pécsi művészeti közélet egyik meghatározó egyéniségeként ismert. [[Pécs]]ett és [[Nagykanizsa|Nagykanizsán]] él. Rétfalvi azon szobrásznemzedék kiemelkedő tagja, amely Somogyi József iskolájából került ki. Művészetének máig egyik meghatározó jegye mesterének expresszív realista stílusa. Művészetében jelentős szerepet játszik a természet iránti vonzalom is, ezt antropomorf "tájszobrain" lehet felfedezni. Érmék készítésével is rendszeresen foglalkozik. 1963-tól rendszeresen részt vesz a Vásárhelyi Őszi Tárlatokon, később pedig a pécsi Országos Kisplasztikai Biennálékon. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövettségének és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja.
==Egyéni kiállítások==
89. sor:
* 1980: Római Magyar Akadémia ösztöndíja;
* 1998: érdemes művész.
==Publikációja==
* Rétfalvi Sándor: Bronzszobrászat. Archaikus bronzöntési eljárások. Pécs, Dialóg Campus, 1998. 180 p. ill. (kézirat)
