„Lagrange-pont” változatai közötti eltérés

A '''Lagrange-pont''' ('''[[libráció]]s pont''', illetve '''L₁''', '''L₂''', '''L₃''', '''L₄''', '''L₅''' pontok) a [[csillagászat]]ban a tér azon öt pontja, amelyben egy kis test két, egymás körül keringő nagyobb test együttes [[gravitáció]]s vonzásának hatására azokhoz képest közelítőleg nyugalomban maradhat. Az ebben a pontban elhelyezett test helyzete fix marad a másik kettőhöz képest, ebből a szempontból hasonló a [[geostacionárius pálya|geostacionárius pályához]].

 

A Lagrange-pontokat [[Joseph Louis Lagrange]] olasz-francia [[matematikus]] fedezte fel a [[18. század]]ban. A [[Naprendszer]]ben a stabil L₄ és L₅ Lagrange-pontokban lévő pályákon kering sok [[kisbolygó]], a [[Nap]]-[[Jupiter]] rendszerben pedig a [[Trójai kisbolygók]]. A Nap-[[Föld]] rendszer {{mp|L|4}} vagy {{mp|L|5}} Lagrange-pontjában keletkezett a feltételezett [[Theia (bolygó)|Theia]] [[bolygó]], mely később a Földdel ütközve létrehozta a [[Hold]]at.

[[File:Lagrangian points equipotential.gif |300px|bélyegkép|balra|A Lagrange pontok mozgása a középponti égitest körül körpályán keringő kisebb tömegű égitest környezetében. ]]

 

A [[Föld]]höz képest stabilan kötött pálya sok [[műhold]] számára kedvező, ezeket a [[Nap]]-[[Föld]] rendszer Lagrange-pontjai körüli pályára ([[de Lissajous-pálya]] vagy halópálya) állítják.

 

Az L₁, L₂ és L₃ pontok instabilak, az ebben a pontban lévő test csak rövidebb ideig tud megmaradni, a környezet zavaró hatásai (más testek gravitációs hatása, [[napszél]], stb.) könnyen kimozdítják onnan, ekkor a test [[de Lissajous-pálya|Lissajous-pályára]] tér át.

 

 

== Lásd még ==