„Krisna” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
45. sor:
Krisna ifjúságáról szóló mondákban már nem a démonok csodálatos legyőzése lett a központi téma, hanem a vallási kérdések, a védikus istenekhez fűződő viszony és kapcsolata, alakja mindinkább vallási színezetet öltött.
 
Egy alkalommal, mikor Krisna, kíséretével az erdőt járta, megéheztek, és bráhmanák lakta falu közelében az áldozatnak kijáró húsokból szerettek volna étkezni. A bráhmanák nagyon megharagudtak, bár asszonyaik, akiket Krisna szépségével és csábító természetével megbabonázott, hajlandóak voltak adni az isteneknek, elsősorban [[Indra (isten)|Indrának]] felajánlott áldozati ételekből, hiszen felismerték Krisna isteni valóját. Akkor, amikor elmondták megérszésüketmegérzésüket férjeiknek, azok sajnálták, hogy előzőleg visszautasították Krisna kérését, és bocsánatát kérték. Ekkor Krisna elmagyarázta nekik, és a marhapásztoroknak, hogy Indra alacsonyabb rendű isten, aki nem méltó imádatukra, az állandó életkörforgásból ([[szanszára]]) csak akkor tudnak megszabadulni (''moksa''), ha a rájuk kiszabott kötelességüket hűen teljesítik, vagy visszatérnek az ősi istenekhez, például annak a hegynek az istenéhez, akinek lankáin állataikat legeltetik. A pásztorok szót fogadtak Krisnának, és a hegyhez, Góvardhanához imádkoztak. Ekkor megjelent Krisna mint a hegy szelleme és köszönetet mondott a felajánlott áldozatokért. Ezt megtudva Indra haragra gerjedt, és a pásztorokat özönvízszerű viharral sújtotta, ám Krisna egy ujjával felemelte a hegyet, és a pásztorok és csordáik alatta menedéket találtak. Indra látván Krisna valódi lényét, hatalmasságát, meghódolt előtte.
 
A Krisna-mitológiák jelentős részét képezik a tehénpásztorok feleségeivel, illetve a tehénpásztorlányokkal (gopik) kapcsolatos szerelmi történetek és mondák, amelyek számtalan művészt, festőt, szobrászt, költőt ihlettek meg az évszázadok során. Ezek központi eleme a Krisnához fűződő szerelmes vonzódás, ami egyes kutatók szerint a [[bhakti|bhaktizmus]] kialakulásának is az alapja volt. A gopik ugyanis versenyeztek Krisna kegyeiért, és mérhetetlen szerelembe estek iránta.
 
Egy alkalommal Krisna elrejtette a folyóban fürdőző lányok ruháit, és amikor azok ki akartak jönni a partra, kénytelenek voltak Krisna előtt mezítelenül mutatkozni, ezért megharagudtak rá. Krisna azzal engesztelte ki őket, hogy megígérte, a következő őszi ünnepen valamelyikükkel táncolni fog. Amikor az idő elérkezett, Krisna beváltotta ígéretét, elővette fuvoláját, és az erdőbe hívta a lányokat, akik elszöktek férjük mellől. Azt hitték, Krisna csak egyedül velük táncol, holott a fiú megsokszorozta magát, és mindegyiküket örjöngőőrjöngő táncba vitte., majd egyiket kiválasztotta, és elszökött vele.
 
A lány, akit [[Rádha|Rádhának]] hívtak, nagyon boldog volt, de nem akarta, hogy barátnői féltékenyek legyenek rá, ezért arra kérte Krisnát, hogy vigye a hátán, a többiek ne akadjanak a nyomukra, ne tudják, hogy ő az, akit a fiú kiválasztott. Ekkor Krisna megharagudott rá, és magára hagyta. A társai megtalálták a lányt, és kérlelték Krisnát, hogy térjen vissza közéjük, amit Krisna meg is tett, és ismét együtt táncoltak. A mulatság hat hónapig tartott, de a lányok és a falu számára mindez csak egy pillanatnak tűnt.
 
Rádha története az indiai irodalom egyik gyöngyszeme, a [[Dzsajadéva]] által költői formába öntött [[Gíta Govinda]], amely magyar nyelven [[Weöres Sándor]] fordításában vált ismertté.
64. sor:
sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömü lánykaseregben.|Weöres Sándor:''Gíta Govinda'' (részlet)<ref>{{cite web |url=http://terebess.hu/keletkultinfo/dzsajadeva.html |title= Terebess Ázsia E-Tár|accessdate=2012-09-25|format=|work=}}</ref>|500px|right}}
 
Kansza eközben egy jövőlátó bölcstől megtudta Krisna születésének történetét, ezért apját, Vaszudévát, és anyját, Dévakit börtönbe vetette, majd további démonokat küldött Krisna ellen, akiket az isteni erejével könnyedén visszavert. Mivel Krisna megölését célzó kisérleteikísérletei nem jártak sikerrel, úgy döntött, hogy tőrbe csalja, ezért fővárosába, Mathurába csalta az ifjút.
Elküldte hát udvarmesterét, Akrúrát Krisnához, hogy hívja meg őt a [[Siva]] tiszteletére rendezett ünnepségre, ám Akrúra, aki Krisna titkos híve volt, figyelmeztette az istent, hogy merénylet készül ellene, így az fel tudott készülni az ármány ellen. Kansza úgy tervezte, hogy kihívja Krisnát legerősebb emberei elleni birkózópárbajra, aki a verseny hevében majd megöli őt, ám ha ez nem sikerülne, palotája kapujában várakozó hatalmas fehér elefántjával tapostatja majd agyon.
 
Krisna Akrúra figyelmeztetése ellenére kiséretévelkíséretével, Balarámával és néhány tehénpásztorral elindult Mathurába, ahol már megelőzte érkezésének híre. A város asszonyai izgalommal tolongtak az utcákon, lesték a házak ablakaiból az érkező Krisnát, aki már útja során is apróbb csodákkal kápráztatta el környezetét. Ahogy a városkapuhoz ért, Siva megfeszíthetetlen, hatalmas íját pattanásig aljzottaajzotta, majd darabokra törte, ezután megölte a kapu őreit. Az ellene kiállított elefánttal is megküzdött, majd legyőzte, és diadalmasan mutatta a városlakóknak az állat hatalmas agyarait. Ekkor a birkózók támadták meg őket, de Krisna és Balaráma mindegyikkel végzett. Kansza ekkor előhozta a börtönből Vaszudévát, Dévakit és saját apját, Ugraszénát, hogy amennyiben Krisna nem hagyja abba az öldöklést, megöli őket. Ennek hírére Krisna annyira feldühödött, hogy a megmaradt démonokkal együtt megölte Kansza nyolc testvérét, majd magát Kanszát is.
 
Kansza apját, Ugraszénát visszasegítette a trónra, maga pedig egyfajta hercegként uralkodott Kansza volt birodalmának egyik tartományában.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Krisna