1945–48 között a kézdivásárhelyi[[kézdivásárhely]]i Római Katolikus Gimnázium tanulója. Az 1948-as tanügyi reform után a kézdivásárhelyi erdészeti szakközépiskolába iratkozott be, innen azonban közben kuláklistára tett szülei miatt eltávolították. Egy évig útépítő munkásként dolgozott, majd a kézdivásárhelyi tanítóképzőben szerzett oklevelet 1953-ban. Háromszék több községében tanító, majd tanár volt, közben ugyanis 1962-ben a [[Babeș–Bolyai Tudományegyetem|BBTE]] [[magyar nyelv]] és [[irodalom]] szakán tanári oklevelet szerzett. Rövid tanári tevékenység után előbb a kézdivásárhelyi művelődési ház igazgatója, majd a Kézdi rajoni tanügyi osztály vezetője. 1968-ban szembeszegült a [[Székelyföld]]et megosztó megyésítési elképzelésekkel, ezért eltávolították állásából.
Egy ideig a kézdivásárhelyi elméleti líceumban magyar nyelvet és irodalmat tanított. 1968 novemberében Kovászna[[Kovászna megye]] Művelődési Tanácsának elnökévé nevezték ki. Ötéves itteni tevékenységéhez a megye magyar művelődési életének felvirágoztatása kötődik. Ez idő alatt számos emlékmű felállítására, emlékházak, múzeumok, a helyi hagyományokat felelevenítő és felkaroló közművelődési egyesületek létesítésére került sor a megyében. Ő állíttatta vissza a parkban levő 1848-as emlékmű kőoroszlánjait, továbbá az ő nevéhez fűződik [[Gábor Áron]] és [[Nicolae Bălcescu]] szobrainak a felállítása is.
A visszarendeződés kezdetekor, 1973-ban elmozdították funkciójából. 1973–85 között a [[sepsiszentgyörgy]]i [[Tamási Áron Színház|Állami Magyar Színház]] igazgatója, itt a színház műsorrendje, magyarországi[[magyarország]]i színházi kapcsolatai és a nemzetiségi[[nemzetiség]]i színházi kollokviumok szervezése miatt került összeütközésbe felettes hatóságaival, az egyre agresszívebb homogenizációs törekvésekkel. 1985-ben leváltották és a [[Megyei Tükör]]höz helyezték át.
1989-ben a ''[[Háromszék (napilap)|Háromszék]]'' napilap munkatársa lett.
