„Alberto Sordi” változatai közötti eltérés

A [[második világháború]]t követően szinkronszínészként dolgozott a Stan és Pan filmek olasz változataiban Oliver Hardy hangjaként. Korai szerepeiből említésre méltó [[Federico Fellini]] ''Fehér sejk''-je ([[1952]]), valamint a ''[[A bikaborjak]]'' – I vitelloni ([[1953]]). A semmirekellő fiatalokról szóló filmben egy gyenge, puhány, éretlen léhűtőt játszik. Szerelmet kereső magányos férfi szerepét játssza ''Az agglegény'' (Lo scapolo) című filmben, [[Sandra Milo]] mellett. [[1959]]-ben [[Mario Monicelli]] ''A nagy háború'' című munkájában tűnik fel, amelyet a kritikusok és filmtörténészek az egyik legjobb olasz komédiának kiáltják ki. A hollywoodi is elismeri képességeit, amikor [[1963]]-ban a színészi alakítását az ''Il diavolo'' című filmben [[Golden Globe-díj]]jal jutalmazzák. Sordi az angol [[David Niven]] mellett szerepelt a második világháborús ''The Best Enemy'' című komédiában, majd [[1965]]-ben egy másik nagyra értékelt komédiában, a ''Komplexus''okban.

 

 

[[1984]]-ben a rendezője és társ-forgatókönyvírója volt a ''Tutti dentro'' (Mindenkit börtönbe) c. filmnek, amelyben egy olyan bírót alakít, akinek bizonyítékai vannak korrupt miniszterek és üzletemberek ellen.