„Alfred Dreyfus” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
JYBot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.1) (Bot: fa:آلفرد درفو cseréje a következőre: fa:آلفرد دریفوس
19. sor:
Maga a vád onnan eredt, hogy megtalálták a párizsi német követség katonai attaséjának, [[Max von Schwarzkoppen]] ezredesnek átadott, kézzel írott listát, a ''„bordereau”''-t, amely titkos katonai adatokat, többek közt a 120 mm-es [[Ágyú (löveg)|ágyú]] [[Hidraulika|hidraulikus]] fékjével kapcsolatos feljegyzéseket tartalmazott. A listát Dreyfusnak tulajdonítva ítélték el a kapitányt.
 
[[1896]]-ban a francia titkosszolgálat élére került [[Georges Picquart]] ezredes, majd [[1897]]-ben Dreyfus bátyja, Mathieu is bizonyítékokat talált arra, hogy a ''bordereau'' nem Dreyfus, hanem [[Ferdinand Walsin-Esterhazy]] őrnagy kézírásával készült. Picquart ezredest azonban elhallgattatták, s bár Mathieu elérte, hogy Esterhazyt [[1898]]-ban hadbíróság elé állítsák, az őrnagyot felmentették a vád alól. Hozzájárult ahhozehhez az is, hogy Dreyfus ellenségei, a kapitánnyal szembeni gyűlöletük miatt hamis bizonyítékokat kezdtek gyártani, hogy Dreyfus soha többé ne jusson ki az Ördög-szigetről.
 
Jogi szakvélemények szerint Dreyfus elítélésében egészen nyilvánvaló, hogy az antiszemitizmus játszott közre. A Dreyfust tisztázni akaró Picquartot olyan érvekkel próbálták például egyesek leszerelni, miszerint ne zavartassa magát azért mert egy zsidót elítéltek. A vádak némelyike kiemelte ráadásul Dreyfus zsidó nemzetiségétszármazását is, amelyet már egyfajta nyilvánvaló „indíték”-ként hoztak fel az árulás magyarázásra. Miután Dreyfust megvádolták Franciaország több helyén antiszemita pogromok indultak és több antiszemita hangvételű újság behatóan foglalkozott az üggyel, sőt némelyikük közreműködött a hamis bizonyítékok gyártásában, tovább szítva ezzel az indulatokat.
 
[[Émile Zola]] ennek hatására jelentette meg ''J'accuse'' (Vádolom) című nyílt levelét [[Félix Faure]] köztársasági elnökhöz. A [[L'Aurore]] címoldalán megjelent írásban Zola azzal vádolta a bírákat, hogy a hadügyminisztérium utasításait követve mentették fel Esterházyt. Zolát rágalmazásért bíróság elé állították és elítélték, ami elől az író [[Anglia|Angliába]] menekült. Ettől kezdve azonban Franciaország kettészakadt, egy részük a hadsereget védelmezte, amely nem zárta ki, hogy Dreyfus ártatlan, a másik viszont határozottan Dreyfus bűnössége mellett foglalt állást, s erről az oldalról újból lángra kaptak a zsidógyűlölő érzelmek. 1898-ban öngyilkosságot követett el az a Henry ezredes, akiről kiderült, hogy a Dreyfus elleni bizonyítékokat ő hamisította, Esterhazy pedig Angliába szökött.