„Bűn és bűnhődés (regény)” változatai közötti eltérés

| szerző = [[Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij |Dosztojevszkij]]

| ország = {{Oroszország}}

| nyelv = [[Orosz nyelv|orosz]]

| műfaj = polifón [[regény]]

| magyar kiadó = [[Európa Könyvkiadó]]

| médiatípus = [[könyv]]

| oldalak = 554 (1976)

| isbn = ISBN 9630700484 (1976)

A regény hűen követi [[Raszkolnyikov]] lassú idegösszeomlását, a [[bűntudat]] elhatalmasodását. A regényben végig az a kérdés, hogy [[Raszkolnyikov]] elismeri-e bűnösségét, vagy sem. Egyre jobban átengedi magát rejtélyes, gyanút ébresztő különcködéseinek. A belső konfliktus betegségben, és Raszkolnyikov egyre őrültebb viselkedésében nyilvánul meg. Egyrészt él benne a vágy, hogy letagadja a tettét, és védje a cselekedetét. Ezt a vágyat azonban fokozatosan felváltja az a kényszer, hogy tiszta legyen, hogy megvallja cselekedetét és jóvátegye a világ és a saját lelkiismerete előtt. Az egyik legjobb barátja, [[Razumihin]] és [[Szonya Marmeladova]], egy fiatal nő, akinek, mivel apja reménytelen alkoholista volt, áruba kellett bocsátania a testét, fokozatosan ebbe az irányba hajtják őt. Találkozásukkor [[Raszkolnyikov]] beleszeretett [[Szonya]] ártatlan és odaadó lényébe. Szonyának erős, vallásos indíttatású érzéke volt a jó és a rossz megítélésében, és amikor [[Raszkolnyikov]] bevallja neki a gyilkosságot, könyörög, hogy adja fel magát. Végül az egyszerű, tiszta szerelme győz Raszkolnyikovon, aki végül feladja magát. Szibériába küldik munkatáborba, ahová Szonya is követi.

'''Rogyion Romanovics Raszkolnyikov:''' Raszkolnyikov jelleme ambivalens. Magas, vékony, beesett arcú, fekete szemű, szegény megjelenésű, mégis barátja, Razumihin állítja róla, hogy önfejű, okos, aranyszívű, mégis hirtelen haragú, kegyetlen, lázadó ember. Raszkolnyikov kerüli a társaságot, elvonul környezetétől, mizantróp (embergyűlölő) típus. Barátja szerint két ellentétes karakter van benne. Az egyik komor, sötét, fennhéjázó, hideg és érzéketlen; a másik viszont nagylelkű és jó. Raszkolnyikov a gyilkosságot elköveti, mégsem érzi úgy, hogy bűnt követett volna el, mégis szenved (betegség). Kétoldalú jellemét az is bántja, amikor megismerjük [[Dunya]] levelét. Ez mutatja azt, hogy él benne a szociális igazságérzet. Egy kitörni vágyó, lázadó jellem, aki nem hajlandó elfogadni a saját helyzetét, a saját életkörülményeit. Eszméit és mizantróp jellegét is a cikkéből tudjuk meg. Egyértelműen negatív tulajdonságnak tudhatjuk be, hogy az embereket alapvetően két csoportba sorolja. Állítólag pénzért ölt, de a rabolt pénzt nem használta fel – annak ellenére, hogy vannak anyagi problémái, mégis néha adakozik. Bűnösségének bevallásakor sem látja be, hogy bűnt követett el. Erkölcsileg csak a [[Szonyával]] való megismerkedés után emelkedik. Szonya áldozatát hiábavalónak tartja, mégis leborul előtte, bár [[Szonyának]] azt mondja, hogy az emberiség temérdek szenvedése előtt borult le. Sok mozzanatából úgy tűnik, kemény, kőszívű és szeretetlen, de nem rossz ember (pl.: Marmeladovnak segít, a parkban a lánynak, korábban kimentett két gyereket egy égő házból). Egy meggyógyult emberként képes a végén új életet kezdeni. Neve beszélőnév, jelentése elszakadás.

* '''Avdotya Romanovna Raszkolnyikova (Dunya):''' Raszkolnyikov húga.

* '''Pulherija Alekszandrovna:''' Raszkolnyikov édesanyja.

* '''Aljona Ivanovna:''' Öregasszony, uzsorás, Raszkolnyikov áldozata.

* '''Lizaveta Ivanovna:''' Az uzsorás testvérhúga, a másik áldozat.

* '''Dmitrij Prokofjics Razumihin:''' Raszkolnyikov barátja. Beszélőnév, jelentése ész, értelem. Utal arra, hogy a minden napi józan és az, ami vezeti és meghatározza tetteit.

* '''Szemjon Zahar(ov)ics Marmeladov:''' Volt címzetes tanácsos. Nevének jelentése lekvár, ami érzékletesen utal a személyiségére is.

* '''Szofja Szemjonovna (Szonya):''' Marmeladov lánya. Neve beszélőnév, jelentése bölcsesség. Szonya szinte krisztusi áldozatot vállal, következetes és hű önmagához. Raszkolnyikovért is felelősséget érez, a férfinak leleplező szeretetre van szüksége. Szonya nem válik a férfi cinkosává, érzékelteti, hogy amit Raszkolnyikov tett, az bűn, és ennek terhével nem fog tudni élni. Lázár feltámadásának felolvasásával azt is kimondja, nincs az a halál, amiből nem lehet feltámadni. Ez az egyik bibliai utalás a regényben. A másik, amikor a két főszereplő keresztet cserél: Szonya egyszerű fakeresztjét adja át Raszkolnyikovnak. Szonya vállalja Raszkolnyikovval az áldozatot. Szonya azért is fontos alakja a történetnek, mert ő képviseli azt a világnézetet, mely a későbbi regényekben is vissza-visszatér. Ennek lényege a krisztusi megváltásban való feltétlen hit s a keresztényi alázat gyakorlása a másik emberrel szemben. A másokért meghozott önzetlen áldozata a krisztusi „megváltás” imitációja. A mű elején prostitáltkéntprostituáltként ismerjük meg őt, de ennek ellenére lelkileg és erkölcsileg is ép marad. A kényszermunka ellenére a szeretet, a jóság és az önfeláldozás képviselője.

* '''Nasztaszja:''' A háziasszony szolgálólánya

* '''Pjotr Petrovics Luzsin:''' Avdotya Romanovna (Raszkolnyikov húgának) vőlegénye. Beszélőnév, jelentése tócsa. Híven tükrözi [[Raszkolnyikov]] véleményét Luzsin úrról. Egy rendkívüli egoizmussal színezett karakter. Jellemét és elveit a Szent Márton történeten keresztül ismerhetjük meg. Míg [[Dunya]] udvarlója, addig renkívüli hatalommal áll felette, ám mikor ő és [[Purherija Alekszandrovna]] kiadja az útját, ez az uralom megszűnik.

* '''Nyikogyim Fomics:''' Rendőrségi felügyelő

* '''Ilja Petrovics:''' Rendőrfőhadnagy

* '''Alekszandr Grigorjevics Zamjotov:''' Rendőrségi fogalmazó

* '''Zoszimov:''' Orvos.

* '''Arkagyij Ivanovics Szvidrigajlov:''' Dunya volt munkaadója, és Raszkolnyikov jellembeli hasonmása, az ő negatív tulajdonságainak felnagyítója. Szvidrigajlov erőszakkal szeretné megszerezni magának Dunyát (erkölcsi gátlások nélkül élő személy), Raszkolnyikov húgát, úgy, hogy beárulja Raszkolnyikovot. Egy ösztönlény, eszmék és létkép nélkül. Szvidrigajlov valóban bűnös ember, aki élvezettel szegi meg a társadalmi normákat; amikor Raszkolnyikov és önmaga lelki rokonságáról beszél, megdöbbenti és elrettenti Raszkolnyikovot, aki ekkor döbben rá, hogy a világ számára tette ugyan olyan aljas bűncselekmény, mint Szvidrigajlov aljasságai. Számára semmit sem jelent a rend, a törvény és az erkölcs. Egy szerencsétlen, örök vágyak által űzött ember, aki kártyázik, sokat iszik és szórja a pénzt. A végén belátja, hogy az élete katasztrófa, és öngyilkos lesz.

* '''Marfa Petrovna:''' Szvidrigajlov felesége.

* '''Porfirij Petrovics:''' Rendőrbíró.

-* Melyek az egyén szabadságának korlátai? Átléphetők-e a jog szabta előírások és korlátok?

"{{Idézet2|...a szenvedés a boldogság ára, ez a mi földgolyónk törvénye: az élet folyamatának közvetlen érzékelése olyan hatalmas öröm, amely megéri, hogy évekig tartó szenvedéssel fizessünk érte. Az ember nem születik, hanem rászolgál a boldogságra s mindig szenvedéssel." /|F. M. Dosztojevszkij/}}

== Külső hivatkozásokJegyzetek ==