„Kendzsucu” változatai közötti eltérés

36 bájt hozzáadva ,  8 évvel ezelőtt
a
a (r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: zh:日本劍術)
A kardművészeteket általában két nagy területre osztják: az egyik a Szen-ha Kendzsucu, a karddal való alapvető kiképzésen alapszik, a másik pedig a Rju-ha Kendzsucu, ami a harcvezetés és a katonai stratégia magas magas szintű elsajátítását foglalja magában. A kard egyre többször a japán harcos szimbólumaként jelent meg, és elkezdődött a harcág mestereinek kitanítása, akik túl a harci formákon, ellenfelek ellen is kiálltak. A kendzsucu-iskolákat az eltérő állások és tartások ''(kamae)'' különböztették meg egymástól, miközben a rjú mesterei egyre több technikát és taktikát találtak föl.
 
A kendzsucu gyakorlása során kezdetben vagy igazi kardot (''ken''t), vagy pedig fából készült gyakorlókardot (''bokutó''t) alkalmaztak. A Maniva Nen rjú és a Sinkage rjú edzésein [[fukuro sinai]]t alkalmaztak, a sérülések elkerülése érdekében. A [[Kasima sinden dzsikisin kage-rjú | Dzsikisin Kage-rju Kendzsucu]] az első rjúk egyike volt, amiben 1711 körül a sinaival való gyakorlást mint kötelező tréningmódszert vezették be. Egyik mestere, Jamada Heizaemon először kezdett kísérletezni egy védőöltözettel ([[bogu]]), ami a fejet és az alkart fedte. Követői összekötötték ezt a védőfelszerelést a [[sinai]] geikoval, a Dzsikisin Kage-rjúban. Ez az edzésmód jelenti a mai [[kendó]] alapját.
 
== Kendzsucu-stílusok hazánkban ==