„Az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a dátum jav., replaced: 963-918 → 963–918 (3) AWB (8350) |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
[[Fájl:United Nations Security Council.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Az ENSZ BT tanácsterme az ENSZ [[New York]]i épületében]]
Az '''Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa,''' rövidítve '''ENSZ BT''' az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]] egyik főszerve.
== Története ==
16. sor:
Kezdetben 5 állandó, és 6 választott tagja volt. A választott tagok vonatkozásában 1946-ban – a körvonalazódó kétpólusú világrendszerre is tekintettel – egy [[gentlemen's agreement]] jött létre a nagyhatalmak között [[London]]ban: a 6 helyből 2 [[Latin-Amerika]], egy [[Nyugat-Európa]], egy [[Kelet-Európa]], egy a [[Brit Nemzetközösség]], egy pedig a [[Közel-Kelet]] részére volt fenntartva. Amikor azonban [[Ukrajna]] mandátuma lejárt 1949-ben, az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] azt állította, hogy ez a megállapodás csak ez első választásra vonatkozott, és [[Görögország]]ot, majd [[Törökország]]ot választották a kelet-európai helyre, majd már nem is [[európa]]i államot, hanem 1955-től a [[Fülöp-szigetek]]et, majd [[Japán]]t, hiszen a Közgyűlésben ekkor az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] szövetségeseinek volt többsége. Az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] képviselője a gyakorlatot azzal indokolta, hogy a kelet-európai kormányok nem szolgálják a békét és biztonságot.
A hatvanas évektől, új [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]]-tagok felvétele miatt a Közgyűlésben az erőviszonyok megváltoztak. Ekkor a „kelet-európai” hely vonatkozásában volt, hogy a huszadik szavazás is eredménytelen maradt. Gyakran kompromisszum született: a 2 évi mandátum helyett 1-1 évre választották meg egyrészt a [[Szovjetunió]] kelet-európai jelöltjét, másrészt az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] jelöltjét, így [[Románia]] a [[Fülöp-szigetek]]kel, [[Csehszlovákia]] pedig [[Malajzia|Malajziával]] osztozott a helyen. Nem csak a „kelet-európai” helyen fordult elő a mandátum megosztása egyetértés hiányában: például [[Kuba]], mint az [[el nem kötelezett országok]] jelöltje, és az ellenjelölt, [[Bolívia]] 1-1 évre lett megválasztva.
[[1966]]-tól tízre növelték a választott tagok számát, és a Közgyűlés meghatározta a földrajzi összetételt is: a 10 választott tag közül 5 [[Ázsia]] vagy [[Afrika]], 1 [[Kelet-Európa]], 2 [[Latin-Amerika]], 2 pedig [[Nyugat-Európa]], vagy más, fel nem sorolt régió (pl. [[Ausztrália (ország)|Ausztrália]], [[Új-Zéland]], [[Kanada]]) képviselője. A tagokat a közgyűlés 2 évre választja, minden évben 5 új tagot választ. A lelépő tag nem választható azonnal újra.
A Biztonsági Tanácsot úgy kell megszervezni, hogy bármikor összehívható legyen, ezért tagjai állandó képviseletet tartanak fenn [[New York]]ban. A Biztonsági Tanács meghívhatja az ügyben érintett államot az ülésére, de amennyiben ez nem tagja a BT-nek, nincs szavazati joga. Ha az ügy nemzetközi viszály, a közvetlenül érdekelt államokat, tanácskozási joggal akkor is meg kell hívni, ha az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]]-nek sem tagjai. A gyakorlat az, hogy az érdekeltségét bejelentő államot meghívják a BT ülésére.
Az összetétel reformja régóta vita tárgya – különösen a változó világpolitikai helyzet folytán: egyes államok ([[Németország]], [[India]], [[Brazília]], [[Japán]] állandó tagok kívánnak lenni. Németország és Japán a második és harmadik legnagyobb finanszírozói a szervezetnek, és – szemben az alapításkori helyzettel, amikor vesztes államként nyilván nem merülhetett ez fel – ez indokolttá tenné BT-tagságukat. Felmerült, hogy egyes államok állandó tagok legyenek, de vétójog nélkül.
57. sor:
A BT a gyors és hathatós cselekvés letéteményese, határozatai az ENSZ tagállamok részére kötelező
érvényűek. Mivel a BT nem rendelkezik konkrét katonai (ill. egyéb rendvédelmi) erő felett, így érdekérvényesítő képessége meglehetősen korlátozott. Főként ennek tudható be, hogy némely állandó tag katonai műveleteit nem képes azonnal – csak fáziskéséssel a [[diplomácia]] útján – megállítani (pl. az amerikai-brit vezetésű [[Iraki háború]]). Rendszerint a [[Észak-atlanti Szerződés Szervezete|NATO]] az a katonai szervezet (ill. egyes tagországai), amely képes az ENSZ BT érdekeit megfelelő mértékben képviselni ([http://www.nato.int/docu/other/hu/treaty-hu.htm szerződése] értelmében), valamint az [[Európai Unió|EU]] érdekeltségi körén belül maga a [[2007]]. [[január 1.|január 1]]-jétől működő ''„összeurópai” haderő (European Rapid Reaction Force, ERRF)''.
== Feladata és hatásköre ==
69. sor:
=== A béke és biztonság fenntartása ===
A béke és biztonság fenntartásával kapcsolatos hatáskör az Alapokmány 24. cikkéből következik, mely szerint az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]] tagjai a béke és biztonság fenntartásával kapcsolatos felelősséget a gyors és hatékony cselekvés érdekében a BT-re ruházzák, és elismerik, hogy a BT a nevükben jár el. Tehát a BT az összes tagállam nevében jár el. [[Hans Kelsen]] kritikája szerint – mivel a BT-nek nem tagja minden tagállam, és a BT-ben is lehetnek ellenszavazatok, a BT nem a tagok, hanem a szervezet nevében jár el. A BT tehát a nemzetközi közhatalom letéteményese, de köti az Alapokmány 24. cikk 2. pontja, mely szerint az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]] céljaival és elveivel összhangban kell eljárnia. Tevékenységéről évente beszámol a Közgyűlésnek, és a Közgyűlés egyébként is ellenőrzi.
Az Alapokmány VII. fejezete szabályozza az e hatáskörhöz tartozó eljárást. Az eljárásnak akkor van helye, ha a béke veszélyben van. Az alapokmány előkészítésekor felmerült, hogy ezt a BT a Közgyűléssel egyetértésben állapíthassa meg, de a nagyhatalmak ezzel a javaslattal nem értettek egyet, ezért az Alapokmány 39. cikke úgy rendelkezik, hogy a BT egymaga jogosult arról is dönteni, hogy veszélyben van-e a nemzetközi béke, és arról is, hogy milyen szankciót kell alkalmazni. (Korábban, a [[Nemzetek Szövetsége]] gyakorlatában minden állam önállóan döntötte el, hogy egy másik állam megszegte-e az Egyezségokmányt.) Az Alapokmány 25. cikke szerint a tagok megegyeznek, hogy a BT határozatait elfogadják és végrehajtják. Ennek tényleges biztosítéka az állandó tagok katonai ereje.
83. sor:
'''Nem fegyveres szankciók''' lehetnek: a gazdasági kapcsolatok, a vasúti, tengeri, légi, postai összeköttetés megszakítása, egyéb forgalom felfüggesztése, diplomáciai képviselet megszakítása. Az így elszigetelt ország nem sokáig tudna fennmaradni, de az intézkedésnek számos humanitárius korlátja van, és gyakorlati problémák is felmerülnek, és nem csak a szankcionált államok számára lehetnek hátrányosak, hanem más államok számára is. Például a [[Jugoszlávia]] elleni [[embargó]] [[Magyarország]] számára kb. 2 milliárd dollárnyi kárt okozott. Az érintett tagállam ilyenkor kárenyhítés céljából a BT-vel tanácskozásokat folytathat. Gyakorlati probléma, hogy a tilalom miatt jelentős hasznot hozó illegális kereskedelem felpörög. Például [[Jugoszlávia|Jugoszláviában]] a világpiaci ár tízszereséért lehetett a csempészett benzint eladni. Probléma, hogy gyakran a lakosságot jobban sújtják a szankciók, mint a hadsereget, ahogy ez történt az 1991-es, [[Irak]] elleni szankciók során.
A '''katonai akciók''' nem feltétlenül fegyveres harcokat jelentenek. Ide tartozhat a tengeri, légi és vízi haderő tüntető felvonulása, vagy a blokád, zárlat, bojkott is. Az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]]-nek saját fegyveres ereje nincs, elsősorban a BT tagjai bocsátják a szervezet rendelkezésére a haderőt, illetve elvileg a BT felhívására más államok is kötelesek lennének erre, de a gyakorlatban kétoldalú megállapodásokat köt a BT a nem BT-tag tagállamokkal, amelyek saját alkotmányos szabályaik szerint ezt meg is erősítik. Így csak olyan állam vesz részt a katonai akciókban, amely erre önként vállalkozik. A haderőt az Alapokmány 46. és 47. cikke szerinti, a BT mellett működő Vezérkari Bizottság felügyeli. Ez a segédszerv az 5 nagyhatalom vezérkari főnökének helyetteséből, vagy vezérkarának képviselőjéből áll. A Vezérkari Bizottság jogosult az alapokmány értelmében a haditerv elkészítésére, és a csapatok vezérlésére, de erre a gyakorlatban – a két, már megvalósult szankciós katonai akció ellenére – még nem került sor.
A megtámadott államok nem kötelesek megvárni a BT akcióit, mert az egyéni, vagy kollektív [[jogos védelem]] joga megilleti őket, de csak addig, amíg a BT nem határoz.
A BT nem tagállammal szemben is elrendelhet kényszerítő intézkedést a 2. cikk 6. bekezdése szerint, mert nem csak az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]]-tagok közötti békét, hanem a világbékét kell megóvnia.
==== Az ENSZ katonai akciói ====
122. sor:
===== Békefenntartó tevékenység =====
Közkeletű neve: kéksisakos erők. Nehézfegyverekkel – harckocsikkal, ágyúkkal – felszerelt alakulatok. Vagy harcban álló felek szétválasztása a feladatuk, vagy egy területen az igazgatást és rendfenntartást az ENSZ-nek kell megoldania. Ez a tevékenység az Alapokmányban nem szerepel, így sokak szerint az Alapokmányt bővíteni kellene. Mások szerint azonban erre nincs szükség, mert a haderő bevetése a BT hatáskörébe tartozik. Ugyanakkor a rendfenntartó tevékenység nem kényszerrendszabály, így a területileg érintett állam beleegyezésére szükség van. A beleegyezést általában az érintett állam és az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]] Főtitkára közti megállapodás tartalmazza. [[Egyiptom]] például az 1956-os [[szuezi válság]]ot követően létrejött [[UNEF I.]], [[Kongó]] az [[ONUC]] jogállásáról kötött egyezményt. (Utóbbi kivételesen nem angol, hanem francia rövidítés: Operation des Nations Unies au Congo). Egyik fél oldalán sem vehetnek részt a konfliktusban. Fegyvereiket csak végső esetben és önvédelemből használhatják.
Az [[UNEF II.]] – az [[UNEF I.]]-hez hasonlóan – a [[Szuezi-csatorna]] övezetében és a [[Tiran-szoros]] kijáratánál működött. Az [[UNEF II.]] 1973. októbere és 1979. között működött.
128. sor:
[[Kongó]]ban 1960-tól 4 évig működött egy 35 tagállamból toborzott, 20 000 fős sereg, kb. 400 millió dollár költségen, de kétes eredménnyel, hiszen bár a feladata a törvényesen megválasztott [[Patrice Lumumba]] kormányának hatalomra juttatása lett volna, a békefenntartók jelenléte ellenére Lumumbát megölték. Az akciót [[U Thant]] ENSZ-főtitkár szüntette meg. A szocialista országok nem voltak hajlandóak a költségekhez hozzájárulni, ez vezetett a világszervezet első pénzügyi válságához.
1962-ben [[Nyugat-Irán]]ban vetettek be ENSZ-erőket, de már ebben az évben megállapodtak arról, hogy a területet [[Hollandia]] az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]]-nek adja át.
Az UNTAES (U. N. Transnational Administration for Eastern Slavonia, Baranja and Western Sirmium) nevű erők a [[délszláv háború]] során igazgatta [[Kelet-Szlavónia|Kelet-Szlavóniát]], Baranyát és [[Nyugat-Szerémség]]et. Ez volt az ENSZ eddigi legnagyobb ilyen jellegű vállalkozása. Szintén a [[délszláv háború]] idején, 1992 februárjától három [[horvátország]]i területen, majd a [[szarajevó]]i repülőtéren állomásozott, és a bosnyák légteret ellenőrizte az UNPROFOR nevű erő, amely a [[macedón]] államfő kérésére kiterjesztette tevékenységét [[Macedónia]] területére is. 1993-tól [[Szarajevó]], [[Tuzla (Bosznia-Hercegovina)|Tuzla]], [[Goražde]] és [[Bihács]] [[Bosznia-Hercegovina|boszniai]] városokat védetté nyilvánította az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]]. 1995-től a BT az UNPROFOR-erőket három részre osztotta: Boszniában maradt az UNPROFOR, [[Horvátország]]ban és [[Macedónia|Macedóniában]] pedig az UNCRD, illetve az UNPREDEP nevű erők jöttek létre. A három erő 1995 tavaszán 38 ezer katonát, 803 rendőrt, 2017 nemzetközi, 2615 helyi személyzetet foglalkoztatott, évi költsége 1,9 milliárd dollár volt. A [[daytoni megállapodás]]t követően a misszió szerepe főleg a boszniai helyzet megoldására koncentrálódott, és az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]] és a [[Észak-atlanti Szerződés Szervezete|NATO]] közti megállapodás alapján a [[Észak-atlanti Szerződés Szervezete|NATO]] vette át nagyobbrészt a misszió feladatát 1995. december 20-tól. A fegyveres erőben azonban nem NATO-tagok is részt vehettek, [[Magyarország]] például egy műszaki alakulattal részt is vett, ahogy azt már az UNPROFOR idején is megtette, továbbá [[Taszár]]on egy szárazföldi és légi bázist is rendelkezésre bocsátott. Az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]] által így létrehozott [[Észak-atlanti Szerződés Szervezete|NATO]]-erő először az [[IFOR]], majd az [[SFOR]] nevet kapta, és 60 ezer fős kerettel működött. ENSZ-erők is maradtak a térségben: az ENSZ [[Bosznia-Hercegovina]]i missziója (UNMIBH), mely 1995 decemberétől működött [[Szarajevó]]ban, és rendőrökből és megfigyelőkből állt, továbbá egy 28 megfigyelőből álló egység [[Prevlaka]] félszigetén 1996-ot követően.
Az időben leghosszabb akció a [[Ciprusi Köztársaság|ciprusi]]: 1963-ban döntött úgy a BT, hogy a fegyveres harcok megfékezésére békefenntartó erőket küld a szigetre, és 1964-ben az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]] Főtitkára parancsnoksága alatt létre is hozták a haderőt. Ez 6-7000 fős volt, és angol, kanadai, ír, svéd, finn, brazil közreműködéssel jött létre. 1974., az [[Észak-Ciprus]]i Török Köztársaság létrejötte után is a szigeten maradtak ezek az erők.
a [[Közel-Kelet]]en 1974-től egy békefenntartó erő jött létre a [[Sinai-félsziget]]en, egy kéksapkás misszió pedig a [[Golan-fennsík]]on. 1978-ban a [[libanon]]i polgárháború eseményibe [[Izrael]] beavatkozott, így a BT egy 6000 fős békefenntartó erőt hozott létre az ország északi részén, amely azonban nem tudta sem a támadást, sem a polgárháború elmérgesedését megakadályozni.
138. sor:
===== Szankciós jellegű akciók =====
Az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]] történetében eddig két alkalommal került sor a BT által jóváhagyott békekikényszerítő akció. Erre agresszió esetén, az agresszorral szembeni fellépés érdekében kerülhet sor, az érintett állam beleegyezésére nincs szükség, és a cél a támadó cselekmény abbahagyásának kikényszerítése. Mivel a nagyhatalmak teljes konszenzusát feltételezi, ezért az ilyen ritka.
Az első ilyen fellépés az 1950-ben kezdődő [[koreai háború]]val kapcsolatos: amikor [[Észak-Korea]] hadserege [[Dél-Korea]] jelentős részét elfoglalta, az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] a BT összehívását kérte, és ott javasolta [[Észak-Korea]] agresszorrá nyilvánítását, és hogy a BT fegyverrel is lépjen fel [[Dél-Korea]] mellett. A BT-ben [[Kína]] képviseletében ekkor még [[Csang Kaj-sek]] – a már [[Kínai Köztársaság|Tajvan]] szigetére visszaszorított – kormánya vett részt, ezért nem állt ellen a határozatnak [[Kína]]. A [[Szovjetunió]] pedig – később általa is tévesnek ítélt megfontolásból – nem vett részt ebben az időben a BT munkájában, éppen azért, mert így tiltakozott az ellen, hogy [[Kína]] képviseletében a BT-ben a [[Kínai Köztársaság|tajvani]] kormány foglal helyet. Amint a határozathozatal rendjénél említettük, ekkor még vita volt abban a kérdésben, hogy az egyik állandó tag távollétében hozott határozat érvényes-e, de ezt a határozatot érvényesnek tekintették a [[Szovjetunió]] távolléte ellenére. Az így felállított haderő 90%-át az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] adta. Az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] mellett – kisebb mértékben – még [[Ausztrália (ország)|Ausztrália]] és a [[Fülöp-szigetek]] is részt vett a felállításában. A vezetést a Vezérkari Bizottság helyett amerikai tábornok vette át, és a felelősséget is az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] vállalta az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]] helyett. Mivel [[Észak-Korea]] [[kína]]i önkéntesektől jelentős segítséget kapott, az 1953-as fegyverszüneti megállapodás döntetlen eredménynek tekinthető. Maga az akció ugyanakkor példa a BT közhatalmi szerepére, hiszen nem tagállamot védett meg nem tagállammal szemben.
A másik ilyen akció – az [[öbölháború]]val kapcsolatban jogilag kevésbé egyértelmű: miután 1990. augusztus 2-án [[Irak]] megtámadta [[Kuvait]]ot, és megkísérelte annak teljes bekebelezését. A BT 1990. augusztus 2-án 661. számú határozatában elítélte az iraki inváziót, 1990. november 29-én pedig 678. számú határozatával felhatalmazott minden tagállamot, hogy működjön együtt [[Kuvait]] kormányával a béke helyreállítására. Tehát a határozat nem egy, a BT által kikényszerítendő cselekvést írt elő, hanem kollektív jogos védelem lehetőségét biztosította. A BT felhívta [[Irak]]ot [[Kuvait]] területének elhagyására, de ennek elmaradása után ENSZ-fellépést nem határozott el a szükséges eszközök híján. Az [[Öbölháború]] a békefenntartó akciók sokszorosába, 63 milliárd dollárba került, és az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]] által nem biztosítható haditechnikát igényelt. A vezető szerepet az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] vállalta, de támogatást kapott [[Franciaország]]tól, [[
=== Kötelező jellegű általános hatáskör ===
Kérdés, hogy a béke és biztonság érdekében hozott kényszerintézkedéseken túl hozhat-e a BT kötelező határozatot. Az Alapokmány 25. cikke szerint az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]] tagjai az Alapokmánynak megfelelően a BT határozatait elfogadják és végrehajtják. Az „Alapokmánynak megfelelően” kitétel értelmében csak az Alapokmány rendelkezései szerint meghozott határozatok kötelezőek. Az Alapokmánynak megfelelő határozatok azonban – a VI. fejezet szerinti ajánlások kivételével – nem kötelezőek a béke és biztonság körében hozott kényszerítő intézkedések körén kívül is a [[Nemzetközi Bíróság]] 1971. június 21-i tanácsadó véleménye értelmében. Ebben az ügyben miután a Közgyűlés megvonta a [[Dél-afrikai Köztársaság]]tól a [[Namíbia]] igazgatására vonatkozó mandátumot, a BT felszólította a [[Dél-afrikai Köztársaság]]ot, hogy hagyja el [[Namíbia]] területét, mert az ott tartózkodása jogellenes. A [[Dél-afrikai Köztársaság]] azonban a határozatot nem hajtotta végre, ezért a BT 1970-ben tanácsadó véleményt kért a [[Nemzetközi Bíróság]]tól: milyen következménye van a tagállamokra nézve annak, hogy a BT 276/1970. sz. határozata ellenére a [[Dél-afrikai Köztársaság]] nem hagyta el a területet. A [[Nemzetközi Bíróság]] tanácsadó véleménye szerint a 25. cikk szerint a BT határozata akkor is kötelező, ha nem a béke és biztonság fenntartása érdekében hozott kényszerintézkedés, és azt az államot is kötelezi, amelyik a BT-ben az ellen szavazott, illetve azokat az államokat is, amelyek nem tagjai a BT-nek.
A gyakorlatban előfordul, hogy – bár általában a BT határozatai nem normatív jellegűek – gyakorlatilag jogot alkot a BT. Például a [[Nemzetközi Törvényszék (Jugoszlávia)|volt Jugoszlávia területén 1991 óta elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekményekért felelős személyek megbüntetésére létrejött Nemzetközi Törvényszék]] létrehozása normatív aktusnak tekinthető. A BT határozata normatív jellegű lehet akkor is, amikor egy belső, tagállami aktust semmisít meg, mint például az 1984-es 554. sz. határozat, amely semmisnek nyilvánította a [[Dél-afrikai Köztársaság]]nak az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]] alapokmányába ütköző új alkotmányát, és az ezzel kapcsolatos 1983-as népszavazást, amely során szavazati joga csak a fehéreknek volt. A [[Dél-afrikai Köztársaság]]nak az [[apartheid]]-rendszer megalkotása során felállított bábállamai, az ún. [[bantusztán]]ok függetlenségének kikiáltását is érvénytelennek nyilvánította a BT, például 1979. szeptember 21-én a [[Venda]] bantusztán kikiáltását minősítette semmisnek, és felhívta a kormányokat arra, hogy tagadják meg az elismerést. A felhívás nem jelentett kötelező erőt, de a bantusztánokat csak a [[Dél-afrikai Köztársaság]] ismerte el.
Az Alapokmány 26. cikke szerint a BT köteles a Vezérkari Bizottság segítségével az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]] tagjai részére a fegyverkezés szabályozására szolgáló rendszer létesítésére tervezetet dolgoz ki. Ez nem valósult meg, a gyakorlatban a leszerelési tárgyalások az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]]-en kívül történtek, így kérdéses e döntések jogi jellege.
=== Közreműködés az államok közötti viszályok rendezésében ===
156. sor:
A BT közreműködik a viszályok békés rendezésében. Az Alapokmány VI. fejezete szerint a BT – saját kezdeményezésére, vagy bármely tagállam, illetve a Főtitkár felhívására – megvizsgálhat minden olyan viszályt, vagy helyzetet, amely a nemzetek között súrlódásokat okozhat. Az Alapokmány 34. cikke nemcsak viszályról, hanem ilyen helyzetről rendelkezik, így a nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető belső konfliktus is lehet intézkedés tárgya. A békére veszélyes belső konfliktus esetén a BT béketeremtőként lép fel, így tett például az 1994-95-ös [[ruandai polgárháború]] idején.
Már a [[Népszövetség|Nemzetek Szövetsége]] Egyezségokmánya úgy rendelkezett, hogy a nem választottbírói eljárás alá tartozó vitákat a felek kötelesek voltak a [[Népszövetség|Nemzetek Szövetsége]] Tanácsa elé utalni, amely szerv nem kötelező, illetve egyhangúlag elfogadott jelentés esetén kötelező határozatot hozott. Nem kötelező döntés esetén a felek háromhavi várakozás után háborút indíthattak.
A BT nem kötelező jelleggel jár el a vitarendezés keretében, hanem – az Alapokmány 36. cikke értelmében – megfelelő eljárási, vagy rendezési módokat ajánlhat, és ennek körében köteles figyelembe venni a felek által már elfogadott eljárásokat. A BT e hatáskörében tehát javaslatot tesz, egyeztet, közvetít, vizsgáló bizottságot hoz létre. A körülmények megismerése érdekében ténymegállapító bizottságot is létrehozhat. Ilyen volt az 1947. augusztus 25-én létrejött tanácskozási és vizsgáló bizottság, amely az újonnan létrejövő [[Indonézia]] és volt gyarmattartója, [[Hollandia]] közti vita rendezésére jött létre. Előfordul, hogy a BT nem hoz létre bizottságot, hanem néhány tagját delegálja egy vita kivizsgálására. Így 1959. szeptember 7-én [[Laosz]] kérdésében létrejött egy ilyen testület a tények helyszíni vizsgálatára. Volt rá példa, hogy nem vezettek eredményre ezek az intézkedések: például 1966-ban a [[Jemen]] által a [[Bahrein]] Emirátus ellen intézett légitámadás folytán kibontakozó [[Nagy-Britannia]] és [[Jemen]] közti viszályban a BT nem fogadta el a megfelelő vizsgáló bizottsági javaslatot.
165. sor:
Ezek is kötelező jellegű hatáskörök, ilyenek:
* javaslat tétele a tagfelvételre, a tagsági jog felfüggesztésére, a tag kizárására, a főtitkár megválasztására (ellentétben a [[Népszövetség|Nemzetek Szövetsége]] szabályaival, ahol a Tanács a tagfelvételbe nem szólt bele; az ENSZ BT javaslatát a Közgyűlés nem köteles elfogadni, de nélküle sem negatíve, sem pozitíve nem foglalhat állást),
* a felfüggesztett állam tagsági jogait a BT állítja helyre,
* közreműködik a [[Nemzetközi Bíróság]] bíráinak megválasztásában,
| |||