„Preisich Kornél” változatai közötti eltérés

A budapesti egyetemen végezte tanulmányait, 1894-től a [[Stefánia Gyermekkórház]], majd 1904-től a [[Szent László Kórház]] főorvosa, magántanár, kutatásokat végzett a gyermekkori heveny fertőző betegségekkel és a gyermekkori tuberkulózissal[[tuberkulózis]]sal kapcsolatban.

Budapestre költöztek, ahol [[orvos]]nak kezdett tanulni. Harmadévesen gyakornok lett [[Petrik Ottó]]nál a neves kórboncnok professzornál, majd a Stefánia gyermekkórházban [[Bókay János ifj.|Bókay János]] professzornál, de igazi barátja és segítője mindvégig Petrik maradt. 1900 januárjában megpályázott egy külföldi ösztöndíjat, és ennek keretében kiutazott Párizsba, a Pasteur intézetben [[Ilja Iljics Mecsnyikov|Ilja Mecsnyikov]] professzornál tanult. 1904-től a Szent László Kórház főorvosa lett [[Gerlóczy Zsigmond]]dal együtt. 1906-ban egyetemi magántanári kinevezést kapott. Közben praxisa egyre nőtt, Budapestre és vidékre is hívták konzíliumba. Sok fiatal orvossal, mint [[Heim Pál]], [[Berend Miklós (gyermekgyógyász)|Berend Miklós]], [[Beck Soma]] és [[Krompecher Ödön]] szoros barátságba került, és sokat dolgoztak együtt. Kereste a [[diftéria]], a [[tífusz]] és a [[vérhas]] betegségek legjobb kezelési módszerét. A [[Tanácsköztársaság]] alatt ő lett a [[Szent László Kórház]] igazgatója, emiatt 1920-ban fegyelmi vizsgálatot indítottak ellene. Kizárták az orvosi körökből, felfüggesztették főorvosi állásából. Valószínűleg Gerlóczy Zsigmond vádolta meg, de a három évig tartó fegyelmi vizsgálat végén minden vádpontban ártatlannak minősítették. [[B-lista|"B-listás"]]-nak minősítették, ezért írásait nem publikálhatta, és mikor állásra pályázott, visszautasították kérelmét. Közben praxisa egyre nőtt, ő gyógyította Gulácsy kisfiát, [[Bródy Sándor]] gyermekeit és az egész [[Weiss Manfréd]] családnak ő volt a gyermekorvosa. Berenddel már korábban foglalkoztak egy gyermekszanatórium létesítésének gondolatával, őt azonban agyonlőtték a kommün alatt, úgyhogy unokaöccsével együtt vásárolt a [[Zugliget]]ben egy villát. Ezt vezette több évtizeden keresztül. A [[második világháború]] alatt bujkált, a szerencsének köszönhette, hogy családjával együtt megmenekült az üldözéstől. A Zugligeti szanatóriumot államosították, onnantól kezdve 1958-ig az [[Államvédelmi Hatóság|ÁVH]] birtokolta, majd ismét egészségügyi célokra használták, utoljára az [[Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet|OPNI]] [[tündérhegy]]i részlege működött benne, ez 2009-ben bezárt, jelenleg az épület üresen áll.