„René nápolyi király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
iwikikki |
a →Élete |
||
79. sor:
== Élete ==
[[Fájl:Coat of arms of René of Anjou (1443-1453).svg|thumb|160px|left|I. Renátusz címere, amelyben az Anjouk örököseként a magyar királyi címer is szerepel]]
Apja [[II. Lajos címzetes nápolyi|II. Lajos]], [[Anjou]] hercege, Provence grófja, [[Nápoly és Szicília uralkodói|címzetes nápolyi király]]. Anyja [[Aragóniai Jolán címzetes nápolyi királyné|Aragóniai Jolán]], [[I. János aragóniai király|I. (Vadász) János]] [[Aragónia
Egész életét az anyai örökségért vívott csaták jellemezték. A [[száli frank]] jog szerint [[I. János aragóniai király|I. (Vadász) János]] [[Aragónia uralkodóinak listája|aragón király]] halála ([[1396]]) után a lányai nem örökölhették az [[Aragónia|aragón]] trónt, így anyja, [[Aragóniai Jolán címzetes nápolyi királyné|Aragóniai Jolán]] hercegnő sem.<ref>A száli frank trónöröklést követő [[Barcelonai-ház]] házasság révén szerezte meg a nők trónöröklését nem tiltó [[Aragónia|Aragón Királyságot]], amikor [[Petronila aragóniai királynő|I. Petronilla]] ([[1136]]-[[1174]]) [[Aragónia uralkodóinak listája|aragón királynő]] feleségül ment [[IV. Rajmund Berengár barcelonai gróf|IV. Rajmund Berengárhoz]], [[Barcelona grófjainak listája|Barcelona grófjához]] ([[1113]]–[[1162]]), és ezzel Aragóniában is megtiltották a nők trónöröklési jogát, amely [[1502]]. [[október 27]]-éig, [[II. Johanna kasztíliai királynő|Aragóniai Johannának]], [[II. Ferdinánd aragóniai király]] lányának aragón trónörökössé való jelöléséig volt érvényben. Ezt vitatta I. Renátusz anyja is.</ref> A következő kísérletre az [[Aragónia|aragón trónelfoglalására]] [[1410]] és [[1412]] között került sor, mikor bátyja, [[III. Lajos címzetes nápolyi király|Anjou Lajos]] herceg ([[1403]]–[[1434]]) az öt trónkövetelő egyikeként jelentkezett [[Aragónia]] trónjára, anyja és anyai nagyanyja, [[Bar Jolán aragóniai királyné|Bar Jolán]] egykori aragón királyné ([[1364]]–[[1431]]) erőteljes támogatásával, de végül erőlködésük ismét elbukott spanyol unokatestvére, [[I. Ferdinánd aragóniai király|Antequerai Ferdinánd]] [[kasztília]]i infáns ([[1380]]–[[1416]]) ellenében, akit [[1412]]-ben [[Aragónia uralkodóinak listája|Aragónia királyává]] választottak. Renátusz [[1417]]-ben, apja halálakor még csak nyolc éves volt, és anyja és anyai nagyanyja nevelték. Anyai nagyanyjának az öccse, [[I. Lajos, Bar hercege|Lajos]] bíboros, Bar hercege [[1419]]-ben örökbe fogadta, és örökösévé tette a Bar hercegségben. Nagyanyja, aki [[II. János francia király|II. János]] [[Franciaország uralkodóinak listája|francia király]] unokája volt, elősegítette a francia udvarhoz való szorosabb kötődést egy házasságkötéssel, mely [[VI. Károly francia király]] [[Franciaország uralkodóinak listája|francia király]] negyedszülött fia, [[VII. Károly francia király|Károly]] és az ő unokája, Renátusz nővére, [[Anjou Mária francia királyné|Anjou Mária]] ([[1404]]–[[1463]]) között jött létre [[1422]]. [[június 2.|június 2]]-án, akkor már mint leendő uralkodópár szerepeltek, hiszen Károly a bátyái halála után [[1417]]-ben trónörökössé lépett elő. [[1413]]-tól a reménybeli francia király már a későbbi anyósa felügyelete alatt nevelkedett. Aragóniai Jolán jelentős befolyással bírt a veje, a pár hónappal a lányával való házasságkötése után, [[1422]]. [[október 21.|október 21]]-én az apja örökébe lépő [[VII. Károly francia király|VII. Károly]] [[Franciaország uralkodóinak listája|francia király]] udvarában, és szerepet játszott [[Jeanne
[[Fájl:Aix - le roi René.jpg|bélyegkép|balra|150px|I. Renátusz király szobra Aix-en-Provence-ban]]
Renátuszra az újabb küzdelmek felesége révén vártak, mikor apósa, I. Károly, [[Lotaringia uralkodóinak listája|Lotaringia hercege]] [[1431]]-ben meghalt, és az örökség a lányára, [[I. Izabella lotaringiai hercegnő|Izabella]] ([[1400]]–[[1453]]) hercegnőre szállt. Az örökség átvétele bonyodalmakba ütközött, és Renátusz [[III. Fülöp burgundi herceg|III. (Jó) Fülöp]] [[Burgundi Hercegség|burgundi herceg]] fogságába került, aki az angolok francia trónigényét támogatta az ő sógoráéval szemben. A fogságban lévő herceget megerősítette a hercegség uralkodói székében [[Zsigmond magyar király|Zsigmond]] [[Német királyok listája|német király]] mint főhűbérúr [[1434]]-ben. Ugyanebben az évben halt meg bátyja gyermektelenül mint a [[Nápolyi Királyság|nápolyi]] trón örököse, így az ugyancsak gyermektelen [[II. Johanna nápolyi királynő|II. Johanna]] [[Nápoly és Szicília uralkodói|nápolyi királynő]] ([[1373]]–[[1435]]) őt teszi meg örökösévé és egyben [[Calabria]] hercegévé. A következő év elején meghalt II. Johanna, így a trón Renátuszra szállt. Névleg ő lesz [[Nápoly és Szicília uralkodói|Nápoly királya]] '''I. Renátusz''' néven, de a fogoly király nem tudja elfoglalni a trónját. Szerencséjére az ellenlábasa, [[I. Ferdinánd aragóniai király|I. Ferdinánd]] [[Aragónia uralkodói|aragón király]] fia, [[V. Alfonz aragóniai király|V. Alfonz]] ([[1394]]–[[1458]]) [[Aragónia uralkodói|aragón király]] [[milánó]]i fogságba került, így nem tudta ekkor még elfoglalni a trónt. Renátusz a régensséget feleségére ruházta, aki [[1435]]. [[október 18.|október 18-án]] bevonult [[Nápoly]]ba, és régens királynéként kormányozta a királyságot férje kiszabadulásáig. I. Renátusz [[1438]]. [[május 19.|május 19-én]] vonult be [[Nápoly]]ba, és vette át az ország irányítását. Ő az egyetlen a negyedik [[Anjou-ház]] életében, aki ténylegesen uralkodott a [[Nápolyi Királyság]]ban. Az uralma nem lett hosszú életű, hiszen V. Alfonz nem adta fel a küzdelmet, és [[1442]]. [[június 2.|június 2-án]] elfoglalta [[Nápoly]]t. Renátusz király [[Provence]]-ba menekült.<ref>I. Johanna [[Nápoly és Szicília uralkodói|nápolyi királynő]] ([[1326]]-[[1382]]) szintén provence-i birtokára menekült, mikor [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] [[Magyarország uralkodóinak listája|magyar király]] elfoglalta a [[Nápolyi Királyság]]ot [[1348]]-ban.</ref>
| |||