„Közjegyző” változatai közötti eltérés

A közjegyzői foglalkozás kialakulása a történelem tanúsága szerint az több ezer éves írnok mesterségből, az írástudó, feljegyző foglalkozásból származtatható. Ilyen írnok szobor írnokszobor-ábrázolások már Mezopotámiában készültek.

Érdekes, hogy a jogilag képzett (civil law alapján működő) és a “laikus” (a common law alapján működő) közjegyző is ugyanazt a római “őst” vallja magáénak a ''notarius-''t. De a jogi végzettségű közjegyő ma alig hasonlít a római elődjére. Azok ugyanis egyszerű gyorsírók voltak, akik nagyurakat szolgáltak, és a foglalkozásuk nevét a helyi kormányzatok bíróságainak és hivatalainak a jegyzőitől kapták meg.

A rómaiaknál volt ugyanis egy magántisztviselői foglalkozás is, a tabellio. A tabelliones-nektabellionesnek a fórumokon vagy a piactereken volt “irodája” és a polgárok tőlük kértek tanácsot és jogi segítséget. Ők készítettek a jogi okiratokat Később a magán jogászokmagánjogászok kapták meg a tabellio (v.ö. magyar tábla-) címet, és ők alkalmazták a notarius-okatnotariusokat, mint írnokokat/jegyzőket.

A középkorban a nótárius hivatala kibővült, ők lettek a bírósági hivatalvezetők, és ők hitelesítették a bírósági iratokat. A reneszánszra függetlenedtek a bíróságtól és attól független határozatokat saját maguk is hitelesítetek .

Az Egyesült Államokban az alkotmány az államokra bízza a közjegyzői rendszert. A legtöbb helyen a közjegyzők az ingatlanok adásvételével és nyilvántartásával voltak és vannak elfoglalva. Az ő feladatuk volt azonosítani a szerződő feleket, tanúsítani az aláírás aktusát, a felektől megtudni, hogy a szerződés valóvan a szándékaik szerint készült-e, és ők vették át az ingatlanra vonatkozó egyéb okmányokat, megterhelést, jelzálog stb., és végül ők bélyegezték le, hitelesítetékhitelesítették az iratokat.