„Pietro Aretino” változatai közötti eltérés

Itt gyorsan bejáratos lett a város legfelső köreibe és élvezte Andrea Gritti dózse pártfogását. A művészek közül barátságot kötött Tizianoval, [[Sebastiano del Piombo|Sebastiano del Piomboval]] és Sansovinoval. A 16. század eleji Velencében ideálisak voltak a feltételek Aretino irodalmi tevékenysége számára. Művei és levelei gyorsan és széles körben terjedtek, melyek gúnyos hangvétele miatt belekeveredett a különböző köztársaságok és államok politikai ügyeibe, s kapcsolatba került mind a német-római császárral, mind a francia királlyal.

Ekkoriban már olyan hírnévre tett szert, hogy [[I. Ferenc francia király]] és [[V. Károly német-római császár]] is igyekezett ajándékokkal megszerezni a jóindulatát abban a reményben, hogy Aretino ennek fejében írásaival a lehető legnagyobb kárt okozza a politikai ellenfélnek. Aretino lényegében irodalmi szolgálatait mindig annak adta el, aki a legtöbbet fizette, „condottiere della penna”, azaz a „toll zsoldosa” lett. Életének ebben a korszakában már gazdag volt, nem vetette meg a világi örömöket sem, de nagyszámú ellensége mellett immár hízelgőinek száma is megnőtt. Írásai, melyek a hízelkedések, a célzott leleplezések, szidalmazások, bújtatott és nyílt fenyegetések – melyeket alkalmanként tettlegesség követett – keverékét képezték, egész Itáliában olvasottak voltak. 1535-től műveit a „Veritas odium parit” (Az igazság gyűlöletet kelt.) mottóval látta el. Velencében szívesen neveztette magát „Divus Petrus Aretinus, flagellum principum”-nak, vagyis az „Isteni Pietro Aretino, a fejedelmek ostorá”-nak.