„Vendkérdés” változatai közötti eltérés

Mikola aprólékos kutatásokat végzett, hogy ügyét alátámassza, de nyilvánvaló, hogy számos adatot megmásított. Mikolának tudnia kellett arról, hogy az evangélikus szlovénség is (melyhez ő maga is tartozott) egyértelműen leszögezte évszázadokkal korábban, hogy az örökös tartományok szlovénjeivel egyet alkot, viszont magyarországi szlovén anyanyelvű és lutheránus vallású. A Küzmics István-féle Újtestamentumban olvasható Előszó tér ki erre részletesen. Bár ez a kijelentés a későbbi kiadványokból hiányzik, de az eredeti példányok a [[20. század]]ban is rengeteg embernél megtalálhatóak voltak. Kizárt, hogy Mikola nem tudott volna erről. Mikola munkáiból világosan is látszik, hogy a politikát a tudomány fölé helyezi. Erre mutatott rá [[Matija Slavič]] szlavista, Biblia-kutató, aki szerint Mikola végső soron elismeri, hogy a vendek szlovénok, mert többször említi, hogy slovencinak vallják magukat, sőt az irredenta célú írások mind azt mutatják, hogy mégis szlovén népről van szó. Mikola közben tagadja, hogy a vendeknek bármilyen történelmi múltjuk lenne, ezzel szemben mégis levezeti származásukat. Mikola a történelmi múlt hiányával próbálja azt elhitetni, hogy a vendség magyarosítása (magyarosodása) teljesen törvényes és megalapozott, mivel nemzeti létüknek alapja nincs, s minthogy a magyarság nálánál felsőbbrendű, úgy a nemzeti dicsőséget a beolvadással elnyerheti. Ezt a sovinizmust tetőzi, hogy a szomszédos népek történetét is hamisnak, kitaláltnak ítéli Mikola és egyedüli, öntudattal rendelkező nemzetként a magyart jelöli meg a térségben.

 

 

Mikola tagadja, hogy a vidéken bármilyen erőszakos magyarosítás zajlana, szerinte önkéntes és erősen támogatott magyarosodásról van szó, amelyet a [[16. század]]ig vezet vissza. A tótsági reformáció kezdetekor Mikola felsorolja a vidék első protestáns lelkészeit, akik többségében magyarok. Állítása szerint (ami mindössze feltételezés), a magyar lelkészek mindvégig magyarul prédikáltak és így minden vend magyarul beszélt már akkor. Későbbi kutatások megállapították, hogy az említett magyar lelkészek, mint [[Szalaszegi János]], megtanultak a nép nyelvén és írtak templomi énekeket, illetve prédikációkat. A [[16. század]] közepén keletkezett, a reformáció terjedésével egyidőben a martyánczi énekeskönyv, amely az első vend nyelvű írásos munkák közé tartozik. Ez már világosan mutatja azt a tényt, hogy nem magyar nyelvet használtak a szlovén protestánsok, hanem saját nyelvüket törekedtek használni. A következő századokban több száz ilyen énekeskönyv keletkezett még, amelyek magyarból is fordítanak, de rengeteg horvát éneket vesznek át. Még maguk a protestáns vendek is idomulni próbáltak a kaj-horvát nyelvhez, mert annyira hasonlított az anyanyelvükhöz, hogy azt saját könyveik megszerkesztésénél is kamatoztathatták. Tehát a magyar lelkészek nemhogy magyarosodásra akarták bírni szláv híveiket, sőt meg is tanulták a nyelvüket! Mikola csakis magyar lelkészeket sorol fel, pedig számos szláv nemzetiségű protestáns lelkésze volt már a korai időkben a vendeknek, így szlovákok, horvátok és az örökös tartományokból menekült szlovének. [[Krizsán Tamás]] evangélikus esperes feltehetőleg [[Stájerország]]ban született szlovén evangélikus lelkész Magyarországra emigrált a [[17. század]]i üldözések folyamán. A Batthyányi család jóvoltából Petáncz községben (ma [[Szécsénykút]], ''Petanjci'') tartott istentiszteletekre üldözött szlovén protestánsok is feljártak főleg Stájerországból, de akadtak jó páran [[Karintia|Karintiából]] is, akik szlovénok voltak. Ezek még ráadásul magukkal hozták az akkori szlovén irodalom termékeit, így az első szlovén Bibliát is, [[Jurij Dalmatin]] fordítását, amit Mikola szülőfalujában [[Péterhegy (Szlovénia)|Péterhegyen]] is használtak többek között néhány másik szlovén könyvvel, amint azt korabeli magyar vizitációs feljegyzések is említik. [[Küzmics István]] aki külön vend nyelvű Újtestamentumot fordított le, több ízben a Dalmatin-féle Bibliát vette igénybe, ezekről a tényekről azonban Mikola folytonosan hallgat.