„Balkán-háború” változatai közötti eltérés

 

A Balkán-szövetség országaival szemben állt a szétszórt, pénzügyi és utánpótlási nehézségekkel küszködő, összességében 350 ezer főt kitevő oszmán hadsereg, amely képtelen volt a fent ismertetett nyomásnak ellenállni. [[december 3.|December 3-án]] a harcoló felek két hónapos fegyverszünetet kötöttek, és a rendezés érdekében [[december 13.|december 13-án]] [[London]]ban vezetőik asztalhoz ültek a nagyhatalmak képviselőivel. A fegyverszünet leteltével a törökök még kísérletet tettek elvesztett trákiai birtokaik visszaszerzésére, de a bolgárok visszaverték őket. Az első Balkán-háború végére Észak-Albániát és Koszovót Montenegró és Szerbia, Dél-Albániát Görögország foglalta el. Görögország Thesszáliáig, Szerbia Macedóniáig nyomult előre, Bulgária pedig Trákiára terjesztette ki fennhatóságát.

A londoni tárgyalásokon részt vevő felek végül [[1913]]. [[május 30.|május 30-án]] írták alá a [[londoni egyezmény (1913)|londoni egyezményt]], amely a következőképpen rendelkezett:

* a független Albánia területéről Szerbia, Montenegró és Görögország kötelesek csapataikat kivonni