„Philip Glass” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
életének és munkásságának kiegészítése, további információk, forrás |
|||
23. sor:
'''Philip Glass''' ([[Baltimore]], [[Maryland]], [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] [[1937]]. [[január 31.]] –) [[Oscar-díj]]ra jelölt [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] [[zeneszerző]].
== Élete ==
A Baltimore-ban [[litván]] bevándorlók unokájaként született Philip Glass édesapja rádiójavító-, és lemezboltjában ismerkedett meg a zenével, miután a kevésbé fogyó lemezeket szülője hazavitte. Így találkozott először testvéreivel együtt [[Beethoven]] kvartettjeivel, [[Schubert]] szonátáival és [[Sosztakovics]] szimfóniáival, valamint [[Bartók]] műveivel. Zenei tanulmányait 6 évesen kezdte, 8 éves korában már furulyázott. A gimnázium második évében értesült arról, hogy a [[chicagói egyetem]] elfogadta a jelentkezését, ezért két év múlva, szülei támogatásával a tóparti városba költözött. Pincérként, reptéri géprakodóként tartotta fent magát egyetemi évei alatt. Matematikából és filozófiából doktorált, szabadidejében zongorázott, és olyan szerzők műveit tanulmányozta, mint [[Charles Edward Ives]] és [[Anton Webern]]. Közben 1954-ben tett egy utazás [[Párizs|Párizsba]], ami nagy hatással volt rá. A diploma után New Yorkba költözött, és a híres [[Julliard zeneiskolában]] képezte tovább magát. Ezen időszak alatt felhagyott a 12 hangjegyes technikával, és olyan szerzők zenéivel foglalkozott, mint [[Aaron Copeland]] és [[William Schuman]]. A zeneszerzés általános szabályait elvető, mindenképpen kitörni vágyó Glass ezután a független zeneszerzők irányába fordult. [[Harry Partch]], [[Charles Ives]], [[Moondog]], [[Henry Cowell]] és [[Virgil Thomson]] jelentették neki a követendő példát, azonban a saját stílusát még mindig nem sikerült megtalálnia. 1960-ban Párizsba költözött, és [[Nadia Boulanger]] segítségével fejlesztette tovább tudását. Európában az ismert indai zeneszerző, [[Ravi Shankar]] hatására elkezdett érdeklődni a népzenék irányában. [[India|Indiában]], [[Nepál|Nepálban]], valamint Észak-Amerikában kutatott ősi zenei motívumok után, melyet New Yorkba való visszatérése után igyekezett saját munkáiba beépíteni. [[1972]]-ben tibeti emigránsokkal is találkozott, többek közt a [[14. Dalai Láma|14. Dalai lámával]]. 1974-re már jó pár önálló művel rendelkezett, melyet a saját magáról elnevezett kis formációval adott elő, illetve zenét szerzett a Mabou Mines Theater Company számára, ahol társalapítóként is közreműködött. Innen már nem volt megállás, Glass belépett a nagybetűs zene világába, és sajátos stílusával nagyon hamar elismertségre tett szert. Operák, szimfóniák, különböző kórusművek mellett a film világa is megihlette. A tizennégy évig szerzetesként élő [[Godfrey Reggio]] mára már kultstátuszt elérő filmje, a [[Koyaanisqatsi]] az egyik első filmzenéje volt. A film narráció és beszéd nélkül, kizárólag a kép és zene harmóniáján keresztül mutatta be a fejlett társadalmi lét, és a természet mára már egyre nehezebben áthidalható szakadékát. A filmet később még két folytatás követte ([[Powaqqatsi]], [[Naqoyqatsi]]). [[Hollywood]] is felfigyelt a tehetségre, és pár évvel később már olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint [[John Irwin]], [[Bernard Rose]], [[Martin Scorsese]], [[Peter Weir]] és [[Atom Egoyan]]. Filmzenéi főleg elektronikus alapokra épülnek és minimalisták, de mégis annyira egyéniek és magukkal ragadóak, hogy Glasst manapság már állandó filmzenekomponistaként tartják számon az Álomgyárban. Glassnak sok képzőművész, író, zenész és rendező a barátja, közöttük [[Richard Serra]], [[Chuck Close]], [[Doris Lessing]], [[Allen Ginsberg]], [[Robert Wilson (director)|Robert Wilson]], [[John Moran]], [[Bill Treacher]], [[Godfrey Reggio]], [[Ravi Shankar (musician)|Ravi Shankar]], [[David Bowie]], [[Dennis Russell Davies]], [[Aphex Twin]]; mindannyiukkal dolgozott is együtt. Elkötelezett támogatója a Nemzetközi Mozgalom Tibet Függetlenségéért ''(International Tibet Independence Movement)'' nevű szervezetnek. Egyik alapítója volt 1987-ben a Tibet Háznak Robert Thurman-nel, a Columbia Egyetem professzorával és [[Richard Gere]] színésszel együtt. [[JoAnne Akalaitis]] színházi rendezővel kötött házasságából (1965-1980) két gyermeke született, Zachary (1969) és Juliet (1971). Glass [[New York]]ban és [[Új-Skócia|Új-Skóciában]] ([[Kanada]]) él.
== Zenéje ==
Zenéjét gyakran ''minimalistaként'' határozzák meg, bár ő maga a ''színházi zene'' ''(theater music)'' megnevezést részesíti előnyben. A XX. század végének egyik legnagyobb hatású zeneszerzőjének tekintik és széles körben olyan zeneszerzőnek tekintik, aki közel vitte a művészi zenét a közönséghez a szélesebb piac által korábban nem ismert hozzáférhetőséget teremtve ezzel.
== Munkássága ==
Glass rendkívül termékeny zeneszerző: zenekari műveket, [[Opera (színmű)|operákat]], [[Szimfónia|szimfóniákat]], [[Versenymű|versenyműveket]], [[Filmzene|filmzenéket]] és szólódarabokat írt. A leghíresebb művei a következők:
* Strung out (1967)
* Gradus (1968)
* Music in the Shape of a Square (1968)
* 1+1 (1968)
* Two Pages (1969)
* Red Horse Animation (1970)
* Music for Voices (1970)
* Music in Twelve Parts (1971-74)
* Another Look at Harmony (1975-77)
* Einstein on the Beach (1975)
* Fourth Series (1977–79)
* Satyagraha (1978-79)
* Madrigal Opera (1980)
* Akhnaten (1982-83)
* the CIVIL warS (1983) - Robert Wilsonnal közösen
* Mishima: A Life in Four Chapters (1984-85)
* Three Songs for chorus (1984)
* The Juniper Tree (1984)
* The Fall of the House of Usher (1984)
* The Making Of The Representative For Planet 8 (1985-86)
* Violin Concerto No. 1 (1987)
* The Voyage (1990)
* Orphée (1991)
* Low (1992)
* Symphony No.2 (1992)
* Concerto Grosso (1992)
* La Belle et la Bête (1994)
* Symphony No.3 (1995)
* Monsters of Grace (1998)
* Symphony No.5 (1999)
* Tirol Concerto for Piano and Orchestra (2000)
* Concerto Fantasy for Two Timpanists and Orchestra (2000)
* Concerto for Cello and Orchestra (2001)
* Concerto for Harpsichord and Orchestra (2002)
* Symphony No.7 (2004)
* Piano Concerto No. 2: After Lewis and Clark (2004)
* Waiting for the Barbarians (2005)
* The Passion of Ramakrishna (2006)
* [[Euripidész]]: Bakkháns nők (2009)
* Violin Concerto No. 2 (2010)
* Symphony No.9 (2010–2011)
* The Perfect American (2011)
* Cello Concerto No.2 (2012)
== Filmek ==
*
*
*
*
*
*
*
* Kundun (1997) -
* A Truman-show (1998)
*
*
*
*
* Les Regrets (2009)
* Transcendent man (2009)
* Mr Nice (2010)
== Jegyzetek ==
{{források}}
== Források ==
* [http://http://www.filmzene.net/read.php?u=glass.html Emesz Csaba: Philip Glass]
* {{fordítás|1=en| 2=Philip Glass|4=angol|oldid=484232437|n=a}}
== Külső hivatkozások ==
| |||