„Lengyelország a területi széttagoltság korában” változatai közötti eltérés

II. Vencel szintén megszerezte a fiának a magyar trónt. Ez nyugtalanította a szomszédait, akik támogatták a Vencel ellenségeit. Többiek között, a segítséget az orosz és magyar főúraktól (pl. [[Aba Amadé]]től) Łokietek Ulászló kapta meg, aki 1304-ben visszaszerezte Sandomierzet. Sőt, 1305-ben meghalt II. Vencel és az utódja Lengyelországban [[Vencel magyar király|III. Vencel]], a fia, lett, akit viszont 1306-ban meggyilkolták [[Olmütz]]ban. Ez lehetővé tette, hogy Łokietek átvegye a hatalmat Krakkóban és azután Kujáviában meg Keleti Pomerániában. Nagy-Lengyelországban uralkodott [[Głogów]]i Henrik fejedelem (Nyugati Sziléziából), Łokietek ellensége; a halála után (1309) kitörtek a harcok, amelyek során ezt a tartományt Łokietek el is foglalta (1314).

 

A széttagoltság hosszú időszaka hozzájárult ehhez, hogy az emberek erősebb kapcsolatot éreztek a saját tartománnyal mint az egész országgal és inkább a tartományát kész voltak védeni, mint a lengyel államot. Nővekedett a főúrak és egyházi meltóságok jelentése. Az erős központ hiánya és külön fejedelmek közötti közréműködés hiánya nemcsak ezt okozták, hogy Lengyelország elvesztett a terület nagy részeit, de szintén csökkent az uralkodók kedvük az állam nagyítása iránt. A széttagoltság időszakában önállósultak a pomerániai fejedelemségek (a nyugati a brandenburgi hatások alá került, a keletit 14. század elején hozzákapcsolta a [[Német Lovagrend|lovagrend]]i állam). Brandenburg elfoglalta a lubusi földöt, a sziléziai fejedelemségek viszont a cseh királyság hatásai alá kerültek. Mazóvia fennmaradt a Lengyelország hűbéri országa, de úgyis önálló ország (egy idő alatt szintén széttagolt) egészen 1526-ig.

 

== Jegyzetek ==